Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Mészáros Balázs-Tóth Péter: Baranya 18. század eleji leírása Bonbardi „Topographiájában"

egy kis váracska látható, a pécsi püspök birtokához tartozik. Pécsvárad (Pees-varadinum, vagy Betschwarda) Pécstől két mérföldnyire, kelet felé fekszik. Végezetül Dárda (vagy Tarda), ez a nem teljesen hírnév nélkül való mezőváros Siklós után és egy kicsivel Mohács alatt található; valaha a nagyon híres eszéki híd - róla majd másutt esik szó - védelmére szolgáló erődítmény volt. VI. Hátra van még Szigetvár (latinul Sigethium vagy Sigethum), a hajdani azonos nevű vármegye székhelye, amely könnyen lehet, hogy ezen a környéken a legfontosabb végvárnak számított a törökök ellen; a régiek közül némelyek Salinae néven is nevezték, közönségesen pedig Sziget a neve: azért, mert minden oldalról mocsár által öveztetvén, olyan, mintha sziget lenne. Már 1450-től ez volt a neve, amikor is Antimus (Anthenius) Oszvald egy kerek tornyot építtetett ide. Azt a mocsarat, amely körülveszi, az Almás (Almus) folyó hozza létre. A Pécstől való távolságát öt német mérföldnyire becsülik; egyébként a szélesség 48. fokának 25. perce és a hosszúság 46. fokának 58. perce alatt fekszik. Szigetvár jelenleg is egy várból és egy városból áll. Az előbbi a síkságon helyezkedik el és háromszoros árok, valamint öt bástya védelmezi; az utóbbi nyugat felé esik a vártól, s kettős sánc és árok veszi körül; a sánc azonban csak földből van felhányva, ha a meglehetősen kicsiny őrtornyot nem számítjuk. Az 1566. esztendőben nem kis hírnevet szerzett bátorságával mind a városnak, mind pedig saját magának Zrínyi gróf, aki, midőn a hosszú ostrom során a törökök megadásra szólították fel és ő életét a szabadságával együtt tisztességes feltételek alatt megtarthatta volna, a még életben maradt háromszáz várvédővel együtt kirontván a törökökre, a legdicsőségesebb halált halta. Csupán csak négy bajtársa menekült meg az általános mészárlásból, akik később tanúbizonyságot tettek vezérük bátorságáról és hősi haláláról. Ennek a görögök Leonidásával méltán összehasonlítható hősnek a vitézségéről igen sok írónak a tolla megemlékezett. Az ostromnak az előbb horvát, majd pedig latin nyelven megírt történetét a magyar történetíróknak az egykor Frankfurtban egy kötetbe gyűjtött munkái között találjuk meg." 1718, a „Topographia Magni Regni Hungáriáé" megjelenésének éve, egyben korszakhatárt is jelent. Nem csupán azért, mert Bonbardi munkája összefoglalta az úgynevezett „jezsuita iskola" tudományos munkásságának addigi geográfiai, chorográfiai vonatkozású eredményeit, hanem azért is, mert éppen ekkor vált ismertté Bél Mátyás hatalmas vállalkozásának, a „Notitia Hungáriáé" elkészítésének terve. Megkezdő-