Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Sonkoly Károly: A pécsi Jeszenszky-ház

dító téglaív. Az emeleti ablakok belevágnak, tehát ezeknél korábbi. Funkciója a gyenge vegyesfal megerősítése volt. Alatta, a szélső kirakat mellett, jobbra egy kisebb téglaív maradványát tártuk fel, amely nyílás teherelhárító ja lehetett. Hozzá hasonló, félköríves teherelhárí tóval lezárt, később befalazott nyílások a ház belsejében és az udvari homlokzatokon is előkerültek. Ez utóbbiakról kiderült, hogy itt a XVIIL sz. végéig nyitott árkádok voltak, a földszinten nagyobbak, az emeleten kisebbek, mellvéddel, s mögöttük folyosóval. E formájában a ház az udvar felől XVII. századi jellegű, késő reneszánsz-barokk képet mutathatott. A déli szárny nyugati falában látszik az egykori, külső falépcső beépítésének a helye. Ebben az „árkádos" periódusban már az épület mai tömegével számolhatunk. Ezt valószínűsítik azok a befalazott nyílások, amelyeket az utcai szárny keleti és nyugati végfalaiban tártunk fel. Ezek arra vallanak, hogy az utcasorban szabadon álló ház mellett még nem voltak más épületek, s esetleg a telkek is még egy kézben lehettek. A levéltári források szerint ez a lehetőség a XVII. sz. végén, Hetini Simon birtoklása idején volt meg, vagy pedig 1727-34 között, amikor a 36. és 38. sz. is Horváth Dániel tulajdona. A következő építési periódus egyértelműen Horváth Dániel nevéhez kapcsolható. A XVIII. század közepe, a Mária Terézia nevével fémjelzett korszak a barokk Pécs kiépülésének ideje volt. Egyháziak és világiak, nemesek és polgárok versengve építkeztek. A mai Kossuth L. u. 36. sz. új tulajdonosa tipikus képviselője annak a nemesi rétegnek, amely a XVIII. században, a török kiűzését és a szabadságharcot követő fellendülés idején karriert csinált, birtokot, vagyont, rangot szerzett. Nem jutott ugyan olyan magas polcra, mint például a Festeticsek, de elérte a „bene possessiones", a jómódú közép birtokosok szintjét. A család armálisát apja, Horváth Péter 1669-ben nyerte, s Győr vármegyében hirdették ki. Fia 1720 körül tűnt fel Baranyában. Indulásánál segítette a fiatalon megözvegyült Pávics Katalinnal, néhai Pávics Ignác, többszörös alispán unokájával 1721-ben kötött házassága. Apósa, Pávics Mihály Ignác is helyettes alispán volt 1722-től. Horváth Dániel ekkortájt jutott birtokhoz Bükkösd és Ibafa vidékén, amely korábban a kincstáré volt. 1723-ban választották meg vármegyei adószedőnek, ami tehetősségét tanúsítja. Családi kapcsolatainak is része lehetett benne, hogy előbb helyettes alispánná, majd 1736-ban alispánná választották. Az 1732-es nemesi összeírásban a vármegye földbirtokosai között említik. A megyefalvi előnevet 1738-ban kapta adománybirtoka után. Követként részt vett a híres, 174l-es pozsonyi országgyűlésen, ahol a nemesség „vitám et