Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Tóth Endre: Sopianae: római város és temető

készült (2. kép). A keresztények körbefoglalt jele felé két álló, tógás alak mutat: Péter és Pál apostolok. A kamrát dongaboltozat fedi. Az oldalakon 3-3 téglalapalakú, keretezett képben bibliai jelenetek: a bejárattól balra a három mágus, trónoló Mária, Noé a bárkával. A jobb oldalon Jónás-történet és a bibliai ősszülők láthatók: a középső panel elpusztult. A virágokkal telehintett mennyezet közepére ismét Krisztus monogramot festettek, és négy medailonban valószínűleg az elhunytak képmása látható (FÜLEP 1984, 36). A kék, zöld, sárga színekben pompázó keretezett „táblaképek" tudatosan megtervezett ciklust alkotnak. A bibliai jelenetek az ókeresztény művészetben - különösen a halottkultuszban - gyakori menekülésimegváltási tematikába tartoznak. A cet gyomrából megmenekült Jónás, a bűnbeesett ősszülőkkel ellentétben Mária a gyermek Jézussal, mint az emberiség megváltója. Noé, aki az özönvízből menekült meg. Jónás egyébként is az ember életét, halálát és feltámadását jelképezi a keresztény-római művészetben. A bejárattal szemközti fal triumphalis jellegű. A pogányságon diadalmaskodó Krisztus jelvényeit őrző apostolok a militia Christi eszméjébe foglalva az egy Isten iránti hűséget szimbolizálják: Krisztus győzelmi jelvényének hódolnak az apostolok. A sírkamrában az ókeresztény szimbolika teljes fejlettségében lép elénk: a festmények készítését az i. sz. 4. század végére keltezhetjük (KÁDÁR 1940-41). A dómtér alatti másik sírkamra rekonstrukciója most készült el. Ez pusztultabb állapotban maradt ránk. Boltozata a freskókkal együtt beomlott, csak az oldalfalak festményeit őrizte meg az idő viszonylag jó állapotban (FÜLEP 1984, 42). A festmények ornamentális jellegűek: az ún. paradicsomkerítés motívumot ábrázolják. A kőkoporsó feletti fülkében kancsót és poharat festettek (3. kép). A képtípus gyakori keresztény ábrázolás: a halál után a túlvilágon vándorló veszélyek között bolyongó vagy a tisztító tűzben szenvedő lélek epedő szomjúságának az enyhítését jelképezi. Az ábrázolás kapcsolatban áll azokkal az általánosan elterjedt hiedelmekkel, amelyek értelmében a sírban nyugvó halott számára különféle megoldásokkal élelmet juttattak. A Fülep Ferenc által 1975-1976-ban feltárt és helyreállított mauzóleum mindeddig a legnagyobb építmény a sopianaei temetőben (4. kép). A kamra fölé kereteit, félköríves, apsisos, külső támpilléres 24 m hosszú mauzóleumot emeltek. A sírkamra dongaboltozata elpusztult, és csak az oldalfalak festése volt rekonstruálható. A négyszögletes, kereteit mezőkben bibliai jeleneteket látunk: Ádám és Éva a paradicsomi fával, Dániel