Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Sonkoly Károly: A pécsi Jeszenszky-ház

sanguinem" felajánlása történt. Az 1742-es vár­megyei tisztújításkor visszalépett az alispán­ságtól, s táblabírói cí­met kapott. Ebben az évben egy forrásban, majd az 1748-as pécsi összeírásban is a ház tu­lajdonosaként szerepel. 1751 március 15-én újra megválasztják ország­gyűlési követnek. Nem sokkal ezután halhatott meg, mert a vármegye peres iratai 1752 au­gusztusában Pávics Ka­talint már özvegyként említik, s az 1754-es ne­mességvizsgálat is csak az özvegyet és leányait hozza. Horváth Dániel az addig síkmennyezetes földszinti helyiségeket és az emeletiek egy részét is beboltoztatta. Látszik, hogy a boltvállakat úgy vésték bele a már meglévő falba, s feljebb sincsen kötés. A boltszakaszok sincsenek szinkronban az íves záródású nyílásokkal, sokszor belevágnak azokba, tehát fiatalabbak náluk. A földszinten az alacsony boltvállak a belső járószint megemelkedésére vallanak a XVIII. századi állapothoz képest. A kutatóárokban feltárt rétegekből megálla­pítható, hogy a barokk kori padló több mint fél méterrel mélyebben volt a mainál. Az építési periódus keltezésénél fontos bizonyítékot szolgáltat az, hogy a földszint keleti részének utcai helyiségeiben, a boltozaton feltárt, XVIII. sz. végi díszítőfestés alatt a 3^. rétég az eredeti alapmeszelés. Pontosabb kormeghatározásra nyújt lehetőséget a feltárá­sok eredményeképpen rekonstruálható főhomlokzat. A szépívű pályát befutó, középbirtokos alispán reprezentatív külsőt adott városi házának, egységesítve a korábban valószínűleg kevésbé homogén homlokzatot. Horváth Dániel portréja

Next

/
Oldalképek
Tartalom