Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Ódor Imre: Baranya vármegye címer-pecsétjének évszázados viszontagságai

Az ótestamentumi motívum már a katakomba festészetben felbukkan, s bizánci közvetítéssel továbbél a középkori művészetben. Egyik legszebb ábrázolása az ausztriai Klosterneuburg templomában (1181) csodálható meg, de fellelhető a későbbi, világi képzőművészetben is, így például a francia barokk kiemelkedő festőjénél Nicolas Poussin-nél, vagy a pozsonyi Zöld-ház (Zeleni dorn) homlokzatán, de fel-felbukkan református templomaink díszes kazettáin csakúgy, mint az erdélyi szász kályhacsempéken.

4 (1. és 2. kép) Álláspontunk igazolására azonban megyei példát szeretnénk hozni. A címer-pecsét megújításának évében készült Baranya-térkép (Kóczián József munkája) stilizált címerképe nem a magyaros dolmányban és csizmában, hanem „ószövetség-korabeli" viseletben örökíti meg, a szőlővívőket, s úgy véljük ez feltétlenül megerősíti feltételezésünket, melyre egyébként már 1845-ben a korszak ismert történetírója, Haas Mihály is utal: a címerben „szőlőhevenget vagy igen nagy szőlőfürtöt vállon vivő két férfi (talán Józsua és Chaleb) látszik." (HAAS, 1845. 3.) (3. kép) További megválaszolásra váró kérdés, hogy miért a „szőlővivők", a Józsué és Kaleb motívum került a megye címerébe? E kérdésben csupán feltételezésekre szorítkozhatunk. 1. A szőlő ábrázolás összecseng a megyéről alkotott képpel, még akkor is, ha a török uralom s még inkább a felszabadító háborúk szinte pusztává tették e hajdan gazdag, bőven termő, kellemes vidéket. 2. A megye elnéptelenedése lehetővé, az új nagybirtokok megszervezése pedig egyenesen szükségessé tette a terület benépesítését. Döntőnek ez utóbbit tartjuk, megkockáztatva, hogy e címer is a (be)telepítés propagandájának egyik nem elhanyagolható kellékét képezte, mindenekelőtt a Kánaánra utaló címerképével. IL József centralisztikus törekvés jegyében született rendelete (1786), hogy „ezentúl minden megye pecsétjén a szokott köriraton belül csakis az ország címerét viselje", halálával érvényét vesztette. (Ezen kívül csak a Bach-korszak évtizedében - 1850-1860 - volt használaton kívül a megye címer-pecsétje, helyet adva a kétfejű sasnak.) (BERTÉNYI, 1983.94.) A címeres megyei zászlók büszkén feszültek a szélnek a „kalapos király" halálát követő nemzeti felbuzdulás időszakában, s a nemzeti hadseregnek tekintett nemesi felkelés e zászlók alatt vonult négyszer is hadba a francia háborúk korában (1792-1815). (4.kép) /. Ferenc (1792-1835) nyílt abszolutizmusa e háborúkat követően