Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Tóth Endre: Sopianae: római város és temető

festés balkáni eredetű: ott már a korábbi császárkorban, sőt megelőzően is gyakoriak voltak a figurális vagy ornamentális díszítésű sírkamrák. A sopianaei kamrák készítői és festői a témát és a téma megoldását az itáliai keresztény művészetből merítették. A vándorfestők valószínűleg mintakönyvek segítségével ékesítették a belső tereket. A pécsi későrómai temetőben azonban nemcsak ezek a kétrészből álló föld feletti és föld alatti mauzóleumok vannak, hanem más sírépítmények is. Ilyen a későantik építészetben nem ritka háromkarélyos temetőkápolna, a cella trihora, amelynek maradványait a székesegyház DNy-i sarka és a püspöki palota között rejti a föld. Pannóniában hasonló épületet Aquincumban és Sirmiumban találtak. A pécsi sírkápolna különleges fontosságát elsősorban az adja meg, hogy a magyar középkorban ismét felhasználták, újra kifestették. A másik sírépület, a nagyméretű, hétkarélyos mauzóleum: a Közép-Duna-vidéken unikális. Hasonló, ellipszis alakú belső térrel és fülkékkel bővített épület csak a távoli Kölnből ismert. Feltehetőleg családi vagy közösségi előkelő temetkezőhelynek épült, de valószínű, hogy már nem használhatták fel a tartomány későrómai kiürítése miatt (TÓTH, 1990). A sopianaei római sírmező épületeivel, sírkamráival és gazdag üvegedénymellékletes sírjaival a római tartomány egyedülálló leletegyüttese. A várossal együtt, amelynek remélhetőleg további részletei is napfényre jutnak - fontos és elsőrangú történeti forrás, nemcsak pannóniai, hanem birodalmi viszonylatban is. Megóvása és feltárása fontos feladatunk kell, hogy legyen. 4. kép. A mauzóleum alaprajza