Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Maráz Borbála: A Mecsek-vidék népei és törzsei a római hódítás előtti évszázadokban (történeti-etnikai vázlat)

a kelta népcsoportot azonosítják az írott források a scordisci nevű kelta törzzsel (IUST. XXXIII.3; POLYB. V.6,4). A scordiscusok törzse, amelynek központi szállásterülete mindvégig a Szerémség maradt, a római hódításig Dél-Pannonia meghatározó politikai tényezője volt. Az i. e. II. században az Adriai-tenger és Makedónia felé is jelentősen terjeszkedtek (MÓCSY 1962 527-528.). Az i. e. I. században a szomszédos népekkel és törzsekkel vívott sorozatos harcok és csetepaték után újra az eredeti szállásterületre, a Szerémségre korlátozódott a hatalmi szférájuk, ahol településeik és temetőik virágzó kultúráról tanúskodnak (DIMITRIJEVIÓ 1971; TODOROVIÓ 1971). Az írott források egy meglehetősen szűk területet, nagyjából a Szerémséget jelölik meg a scordiscus nevű kelta törzs lakhelyéül (ALFÖLD

Y 1962). Ez alapján nem feltételezhetjük, hogy Baranya megye és a Mecsek-vidék is a scordiscusok fennhatósága alá tartozott volna az i. e. III—I. századokban, legfeljebb mint a törzs szállásterületéhez csatlakozó peremvidéket érinthették az ott lezajló események és kulturális változások (PETRES 1979 186.). A régészeti leletanyag esetében is az írott források által megadott földrajzi határokon belül előkerült lelőhelyeket szokták a scordiscus törzs hagyatékának tekinteni (TODOROVIÉ 1972; TODOROVIÓ 1974), anélkül, hogy ezt valamely tárgy típusok itteni kizárólagos előfordulása alátámaszthatná. A kárpát-medencei kelták hagyatékának tekinthető régészeti leletanyagban nagyon nehéz elkülöníteni az antik auctoroknál felsorolt egyes kelta törzsekhez köthető formakincset. Ennek elsősorban az egész Kárpát-medencében azonos tárgytípusokból álló kelta emlékanyag az oka, amely az i. e. III—I. századok folyamán nagyjából hasonló volt az összes név szerint ismert törzs feltételezett szállásterületén, ráadásul az ékszerek, viseleti és használati tárgyakban az idők során bekövetkezett forma- és divatváltozások mindenütt egyformán és ugyanabban az időben játszódtak le. Csak a teljes kárpát-medencei kelta leletanyag aprólékos tipológiai elemzése révén, a kevés eltérés idő- és térbeli kimutatásával lehetne meghatározni az egyes kelta törzsek sajátjának mondható jellegzetességeket az anyagi kultúrában. Ezt a munkát azonban a régészet még nem végezte el. A scordiscusok esetében a hozzájuk köthető régészeti emlékanyag tipológiai elkülönítésében sokat segíthet az az ókori auctorok adatai és a Dráva - Száva-völgyi korai római kőemlékeken szereplő névanyag által alátámasztott tény, miszerint a scordiscusok törzsének etnikai összetételében nagyszámú illyr-pannon eredetű, őslakos népesség volt. Ez