Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Naptár - Évfordulók 1988; Hírek, események (HORVÁTH Eszter)

1944 december közepén Debrecenben gyűlt össze az FKGP ideiglenes Országos Vezetősége, mely Kovács Bélát is tagjai közé választotta. A párt többi vezetőjével ellentétben nem tartózkodott a körülzárt Budapesten, így azonnal megkezdhette a párt újjászervezését. 1945. január 2-án, mielőtt a szovjet katonai hatóságoktól az engedélyt megkapta volna, Perr Viktorral együtt körlevelet intézett a feloszlatott községi szervezetekhez, melyben a munka mielőbbi megkezdésére bíztatott. A főváros felszabadulásával feloszlott az Ideiglenes Vezetőség. Az FKGP alelnöke ismét Varga Béla lett, az országos főtitkár Nagy Ferenc, akinek helyettesévé Kovács Bélát nevezték ki. Április végén átalakult a Magyar Parasztszövetség vezetősége, de továbbra is Kovács Béla maradt a szövetség főtitkára. Közben belügyi államtitkárként az Ideiglenes Nemzeti Kormányba került Erdei Ferenc mellé, akivel nézeteltérései támadtak. Emiatt lemondott tisztségéről, és a párt választási kampányát vezette. Az 1945. augusztus 20-i nagy választmányon a párt országos főtitkárává választották. A választási sikereken felbuzdulva a Kisgazdapárt a legfontosabb tárcát a belügyminiszterit kívánta megszerezni. Az MKP - azaz Rákosi - válasza egy hétig váratott magára, majd kijelentette: Közép- és Délkelet-Európában mindenütt a kommunisták kezében van a Belügyminisztérium, ez Magyarországon sem lehet másképp. A kisgazdák tiltakoztak a SZEB nyugati képviselőinél, de hiába; Kovács Béla a földművelésügyi tárcát kapta meg. Miniszteri posztjáról 1946. február 23-án mondott le, hogy visszatérhessen a pártvezetésbe, márciusban pedig a párt központi lapjának, a Kis Újságnak főszerkesztői tisztét is magára vállalta. Fontos szerepet játszott a párt arányosítási mozgalmában és a kétségkívül erődemonstrációnak tekinthető Országos Parasztnapok megszervezésében. A kommunistákkal való folytonos küzdelme eredményezte, hogy egyre inkább kommunistaellenessé lett. Rákosiék szemében mind biztosabbá vált, hogy belpolitikai törekvéseik egyik legfőbb akadálya Kovács Béla személye. Az ún. „összeeskövési per" adott lehetőséget félreállítására, bár személy szerint nem vett részt benne, sőt egészen biztosan nem is tudott róla. így is felmerülhet politikai felelőssége, mert jobboldali személyekkel is tartott fenn kapcsolatot. A támadást Révai József kezdte meg ellene azzal, hogy az 1947. február 6-i nemzetgyűlési költségvetési vitában kijelentette: ...„Kovács Béla felelőssége több egyszerű politikai felelősségnél." Két nap múlva jelent meg a Belügyminisztérium közleménye, amely felsorolta az ellene felhozott vádakat, másnap lemondott a Kis Újságnál viselt főszerkesztői tisztéről. Február 23-án a három nagy párt - FKGP, MKP, SZDP - vezetői megegyeztek, hogy vallomástétel céljából önként jelentkeznie kell az Államvédelmi Hatóság központjában. Február 25-én délelőtt ott meg is jelent Pfeiffer Zoltán kíséretében. Még aznap este a szovjet hatóságok - élve a megszállók jogaival - letartóztatták. A Kisgazdapárt a SZEB nyugati képviselőin keresztül megpróbálta kiszabadítani. A kérést, mint a szovjet hatóságok belügyeibe való avatkozást Szviridov tábornok, a SZEB szovjet vezetője elutasította. Kovács Béla letartóztatása és meghurcoltatása az MKP részéről politikai hibának bizonyult, a párt demokratikus paraszti háttere gyengült meg ezáltal. A falu népe nem hitte el, hogy Kovács Béla áruló és ez a parasztság körében tápot adott a kommunistaellenességnek.