Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Maráz Borbála: A Mecsek-vidék népei és törzsei a római hódítás előtti évszázadokban (történeti-etnikai vázlat)

nél a sírba eltemetett ékszerek (borostyán-, ezüst- és pasztagyöngyök, bronz- és ezüstfibulák, bronz asztragalosz-öv, csavart ezüsthuzal-karperecek: 1. kép) és egyéb tárgyak alapján arra lehetett következtetni, hogy ezek a sírok ugyanannak a népnek a hagyatékához tartoznak, amely nép az i. e. V. században a mai Szlovénia, a Szerémség és Bosznia területét népesítette be (JEREM 1971). A szentlőrinci hasonló korú temető csaknem teljes egészében feltárásra került (72 sírja ismert). Csontvázas, hamvasztásos, kőpakolásos és jelképes temetkezések egyaránt előfordulnak köztük, sőt lótemetkezések is. A sírokban sok a vasfegyver és a vaszabla; a többi melléklet sokban hasonlít a beremendi sírok leleteihez (JEREM 1968). Említésre méltónak tartjuk azonban a legutóbbi idők új régészetinyelvészeti felfedezését az eddig pannon-nak tartott szentlőrinci temetővel kapcsolatban, amely a kérdés újragondolására fogja késztetni a kutatókat: a szentlőrinci temető sírmellékletei között 9 olyan edényt találtak, amelyen primitív bekarcolt írásjelek láthatók. Harmattá Jánosnak sikerült megfejtenie és elolvasnia ezeket a jeleket, amelyek véleménye szerint vénét nyelven vannak írva (HARMATTÁ 1985-86). A megfejtés tehát újabb rejtvényhez vezet: az Adria-vidék vénét népessége milyen etnikai-kulturális kapcsolatban állt területünkkel; vajon rokonság, kereskedelem, népmozgás vagy mindez együtt vezetett-e a vénét írás ilyen távoli és egyelőre eléggé elszigetelt felbukkanásához. A Dél-Dunántúl pannon lakossága az i. e. IV. század közepétől kelta uralom alá került, s ettől kezdve a pannon nép kultúrájának régészeti nyomai is végleg eltűnnek. Az egész területről, s így a Mecsek-vidékről is egészen a római hódítás utáni időkig kizárólag egy nagyjából egységes anyagi kultúra: a kelták hagyatékának régészeti maradványai kerülnek elő. A pannonok Dráva-vidéki jelenlétéről ha régészeti nyomok nem is, írásos források viszont árulkodnak az i. e. II. század közepétől kezdve. Ez valószínűleg a kelta hegemónia gyengülésének a következménye, amikoris egyes kelta törzsek hatalma - ha időlegesen is, de - meggyengült, s a leigázott őslakoság visszanyerte valamelyes önállóságát. Ennek azonban régészeti nyomai nem mutathatók ki. A pannonokat egy i. e. 156-ban lejátszódott eseménnyel kapcsolatban említik először a történelemben írott források: mégpedig amikor a dalmát háború során a rómaiak Segestiké (=Siscia, ma: Sisak, Sziszek) városát is megostromolták a Kulpa torkolatánál (POLYB. frg. 64:122). A Pannonii népnév először Polybiosnál, az i. e. II. században élt