Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

II. rész Korreferátumok - Mándoki László: Adatok a pécsi céhek életéhez a 18. századból

ADATOK A PÉCSI CÉHEK ÉLETÉHEZ A 18. SZÁZADBÓL Mándoki László A pécsi céhek történetévei húsz éve, tárgyi emlékeik kapcsán kezdtem foglalkozni, amikor megkezdtem felkészülésemet az 1962-es múzeumi hónap kiállítására, amely végül a ,,Céhek és kisiparok Pécsett és Baranyában" címet kapta. Ezen kiállításhoz, illetve a céhek további kutatásához mikrofilmen megszereztem a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött valamennyi baranyai céhlevelet (lásd például 1—2. képünket). Még a kiállítás előtt megjelent „A baranyai céhek életéből" című írásom,' s az ebben közölt 1763-as attestatio hasonmásának alapján a pécsi csizmadiacéh nemzetiségi összetételét is elemeztem „Dél-dunántúli lábbeliábrázolások a 19. század elejéről" című írásomban,- majd a Pécsi Műszaki Szemle hasábjain ismertettem a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán őrzött „Baranyai céhDecsétek"-et (1963: 19-23.). Mind a pécsi, mind a mohácsi múzeum anyagának feldolgozásában részt vettem, amikor Veszprémben megkezdték a magyarországi céhemlékek számítógépes nyilvántartásának felfektetését, majd a Baranya megyei Levéltár évkönyvében foglalkoztam a pécsi szűrszabóik céhkönyvének a 18. század elejéről való horvát nyelvű bejegyzéseivel.

3 A múzeum évkönyvének (egyik) szerkesztőjeként több, a pécsi céhek életére vonatkozó írást volt módom gondozni: Kopasz Gábortól, a Levéltári Szemlében megjelent 1963-as írásának helyi vonatkozásokra helyezett változatát adtuk ki („Pécs és a baranyai mezővárosok rendészete a feudális korban" - JPMÉ 1964 (Pécs, 1965): 279—290.), s szintén tőle jelentettük meg a „Régi pécsi kézműves mesterségek" című írást (JPMÉ 1971 (Pécs, 1972): 167-163.) .* Meg kell még említenem Somogyi Árpád cikkét is: „Pécsi szláv ötvösök a 17-18. században és céhlevelük"/' amely szintén céheink 18. századi életére vet fényt. Ezen konkrét feldolgozásokat csak Erankow'cs György követte, aki a pécsi tobakosok problémáival foglalkozott szakdolgozatában, majd az előző, múzeumunk által szervezett várostörténeti konferencián. A kiadott és még kiadatlan céhiratok, valamint Pécs város protocollumai és egyéb források (ide értem a céhek tárgyi emlékeit is!) további elemzései alapján árnyaltabb képet tudnánk rajzolni a pécsi céhek 18. századi életéről, és szerepükről a város fejlődésében, sőt, a szabad királyi városi státus kivívásában. „1759-ben Pécsett már 19 czéh állt fönt s a város fölszabadulása idejében czéheink vagyonilag is annyira megerősödtek, hogy a város fölszabadulása keresztül-