Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)
I. rész Előadások - Kanyar József: Népoktatás és közművelődés Dél-Dunántúlon (1777-1868)
A nyomdákról készült jelentéseket — valamint a „ kötelezés i" 6—6 példányszámot - a kerületi főigazgatón keresztül kellett felterjeszteni a helytartótanácshoz. Noha a jelentések hiányos adatai kapcsán — különösképp Kőszeg és Pápa esetében — arra is gondolhatunk, hogy csak bizonyos típusú kiadványok kerülhettek a cenzúrára, vagy ami még ennél is valószínűbb: bizonyos esztendőkben talán nem is Győrbe küldették fel a sajtóköteles példányokat, mégis e jelentések fontos művelődéstörténeti adatokat tartalmaznak |a Iszámunkra £s ismételten bizonyítják — korábbi kutatásainkkal összhangban — Dél-Dunántúl hátrányosabb helyzetét (10,48°/o) Észak-Dunántúllal szemben (89,50°/o) ;a \régióban. lA 'műveknek ícsaknem a fele Győrben l(24,65°/ 0 ) és •Sopronban {22,54°/Q) jelent meg. Az 1838-as esztendőben újabb négy dunántúli város nyomdájai kezdte küldeni jelentését, s ebben az esztendőben Dunántúl összes nyomdái már 101 művet nyomtattak ki - abszolút számban is a legtöbbet — a vizsgált időszakban. Ettől kezdve rohamosan csökkentek a nyomtatott művek számai. A táblázat arról is tanúskodik, hogy 1827/28-ban 75, T828/29-ben pedig 58 mű hagyta e'l a myoimdák sajtóit. Ezalatt — a csaknem 3 évtized alatt — jelent meg Győrben a Magyarországi Kalendárium (1829) és Szenyefai Balogh János két eredeti regéje (1827/28); Komáromban Raliga István: Útmutatás a számtudomány tanítására (1827 28); Veszprémben Papp Ignác: Eredeti Holmija (1827) és Franz György: Rövid chémiai értekezése (1323); Sopronban Kiss János kiadásában a Lutheri kis katekizmus (1827) és Széchenyi István: A bujdosók (1829) és a Csongor és Tünde (1830) c. művei; Pápán Tairczy Lajos Természettana, Edvi Illés Pál: Keresztyének ábécéje és Bocsor István latin és francia nyelvtana (1838,39-ben). Ugyancsak Győrben nyomták a Hazánk 1-13. számát 1846 47-ben, Pécsett pedig a Szigetvári Casino és a Nemzeti Pécsi Casino Egyesület évkönyvét (1838 39), valamint a Selyemtenyésztés rövid útmutatóját és a Mohács véres mezején és a História brevis Capituli Quinqueecclesiae c. helytörténeti munkákat (1838 39-ben), valamint a Dalszínész Társaság Emlékkönyvét (1846/47-ben). Dunántúlnak — a 18. század második felétől kezdődően — már egyre kedvezőbb helyzete volt gazdasági, társadalmi és kulturális tekintetben is, mintáz ország másmás régióinak. Jóval kedvezőbb helyzetben indult el ennélfogva a tőkés fejlődés és a polgárosodás útján is, mint az ország többi része. A 18. század második felében kibontakozó mezőgazdasági árutermelését kedvezőbb földrajzi helyzeténél, külső piacokhoz való közelségénél és - nem utolsósorban - előnyös szállítási összeköttetései révén tudta tovább növelni a 19. század második felében. A gazdasági növekedés előfeltételei tehát már 1848 előtt is biztosítottak voltak részére, 1848 és 1867 között azonban ezek az előfeltételek „az országos átlagnál még nagyobb mértékben jöttek létre". (Katus László: A Dunántúl településtörténete III. Székesfehérvár, 1978.) Vasútsűrűsége, hitelintézeti ellátottsága, a mezőgazdaság modernizálásának és tőkés átalakulásának, intenzív művelődésének feltételei és nagyobb eszközellátottságának a kezdeményei, a tagosítások előrehaladása, a rendezett községek arányának emelkedése, a nemzetközi áruforgalom növekedése — talán az egyetlen nagyipari fejlődés kivételével ! — mind-mind ezt igazoltaik. A régió gazdasági és társadalmi eredményeit azonban ki kell egészítenünk az országrészre utaló kulturális mutatókkal is.
