Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)
I. rész Előadások - Kanyar József: Népoktatás és közművelődés Dél-Dunántúlon (1777-1868)
rangsorban az első helyen: a reformkorban (1806—1848) alapították a népiskolák 34,36%-ót (122), második helyen: a két Ratio közötti időszakban (1777-1806) a népiskolák 14,92%-át (53), harmadik helyen: azaz az I. Ratio előtti évtizedekben pedig a népiskolák 14,36%-át (51). Ez az arány akkor is így marad a rangsorban, ha az 51 (14,36%), a jelentések szerint ismeretlen időpontban alapított népiskolának kezdő esztendeit fele-fele arányban az 1777-1806 és az 1806-1848 közötti évtizedekre osszuk ketté. A táblázat szerinti rangsor 4. helyét az 1869 utáni esztendők foglalják el 13,52%-os aránnyal (48), míg az 5. helyet 8,45%-os arányával az 1849-1868 közötti időszak 30 iskolája. Mindezekből az adatokból megállapítható, hogy az észak-dunántúli népiskolai állapotokkal szemben hátrányosabb helyzetben lévő dél-dunántúli népiskolák alapozásának és gyökéreresztésének a 18. század volt az időszaka — benne eléggé el nem hanyagolható részesedéssel az I. Ratio előtti korszak népiskolája is —, míg a régió népiskolái törzsének és oszlopának építési korszaka (a tanítóképezdék megalapozásával egyidőben) a II. Ratio educationis utáni reformkor, lombozata kiterebélyesedésének az abszolutizmus volt a korszaka, gyümölcsét pedig az eötvösi népiskolai törvény termetté meg a 19. század utolsó évtizedében és a 20. század fordulóján. A polgárosodás hatására a reformkori népiskola lassan már kezdi feloldani a feudalizmus 18. századi viszonyainak konzervá/ásában erősen közreműködő falusi oktatási és népművelési intézmények merev viszonyait. Jelentős pedagógiai reformok, a II. Ratio és — különösképp — az 1845-ös elemi iskolai szabályzatok sürgette változások végrehajtásával, a tanügy kérdése iránti kedvezőbb szemlélet erősbödésével, a népiskolázás tartalmi elemeinek a növekedésével, a gyakorlati és hasznos ismeretek egyre táguló és szélesedő tananyagának a korszerűsödésével, az egyre több tanteremmel épülő új iskolák számával s a benne egyre inkább hivatásként dolgozó tanítók — már-már értelmiségi alakjaival — még akkor is jelentős változáson mentek keresztül, ha bennök — elsősorban — az egyházhoz és az államhoz hű alattvalók nevelését tűzték ki célul. Ez az iskola már hatalmas művelődési örökséget őrizett falai között íés 'adott [át istafétabotként ;a [kulturális jelet folyamatát biztosítva. Ebben az iskoláztatási rendszerben a tanulóknak egyre növékvőbb hányadát tanították s mindenképpen észrevéve közülök a legtehetségesebb parasztivadékát, segítve azok jobbágysorból való kiemelését. Ha függött is ezeknek az iskoláknak a színvonala a falvak, az egyházközségek és a földesurak anyagi teherbírásától, mindazonáltal hatalmasan nagy kulturális örökséget jelentettek művelődésünk széles mezején. Míg a korszak előtti század népiskoláiba csak katekizmusok, énekeskönyvek, imádságos könyvek és abc-k kerültek tankönyvként, a reformkor 30-as éveitől már útjukra indulnak és kézbe kerülnek bennök az egyre szélesedő ismeretanyag áradása következtében a természettudományos ismeretek és a gazdasági tudnivalók új tankönyvei. • • • Nem lesz tanulság nélküli a számunkra, ha a dunántúli nyomdákról, 1819 és 1847 között, a győri tankerületi főigazgatósághoz befutott jelentéseket is szemügyre vesszük korszakunkból.