Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)
Komlódi Józsefné: Ünnepi megnyitó
történeti tanácskozás elemezni. Városunk történelmének ezen eseményét és az azt követő másfél század városfejlődését részletesen elemzik majd a konferencia előadásai, mégis a megnyitó adta lehetőséggel élve néhány gondolattöredék erejéig hadd utaljak én is arra, hogy mit jelentett ez a történeti tény a város további történelmeiben, fejlődésében, az embereik életében. A szabad királyi városi jogállapottal a város egészét nemesi jogok illették meg, s az ezen az alapon kapott önkormányzattal nagyobb szabadságot élveztek a közigazgatásban, a bíráskodásban, ezzel együtt a város polgára is szabadabban rendelkezett személyével, idejével, munkaerejével és birtokaival, mint a társadalomnak azon tagja, aki földesúri hatalom alatt állt. Ezért a szabad királyi városjog megnyitotta a polgáriasodás útját, s a város meggyorsult fejlődésének alapját képezte. A céhekből kialakul a város gazdag ipara, amelynek eredményeként a 19. század közepén olyan gyárak nyitják meg kapuikat, amelyek világhírű működése ma is tart, s munkájukra méltán büszkék a mai pécsi emlberek is, mint a Zsolnay-gyáir, a Bőrgyár vagy a Pezsgőgyár. A gyors ütemű vasútépítés egyre kiterjedtebben kapcsolja be a várost az ország vérkeringésébe, és megjelenik a város életében ma is legnagyobb jelentőséggel bíró mecseki kincs termelése, a szénbányászat. A Képes Újság 1859-ben már úgy mutatta be olvasóinak Pécset, mint Magyarország leendő gyárvárosát. írója jó szemmel meglátta mindazokat a jeleket, amelyekbői Pécs közeli és gyors, az addigitól alapjaiban különböző fejlődésére lehetett következtetni, amelynek legbiztosabb jele a szénbányászat erőteljes fejlődése volt. Hazánk gazdasági életének kapitalisztikus fej'lődése, az ipar-, a közlekedésfejlesztés a szenet tette legfontosabb energiaforrássá. A pécsi szénbányászat megerősödése, fellendülése magával hozta a város általános iparosodását és ezzel kapcsolatosan társadalmának átalakulását is. Gyorsan jelentős, nagy társadalmi erőt képviselő munkásosztály fejlődött ki, aime'ly a múlt század végétől kezdődően egyre fokozódó erővel és igénnyel szólt bele a vá>ros életébe. A költő írja: ,,A város régi, ó de örök ifjú Kemények gazdag lombjai borítják, öreg kapukból fiatal hit indul és jobb jövőbe lelkesedve hírt ád." \gen, a fiatal hit, a jobb jövőbe vetett hit akkor elindult, s ez ma már a valóságunk, életünk jelene. De ha csak felvillantásnyira is, szólnom kell arról is, hogy a polgáriasodó, gazdagodó város nemcsak gazdaságát, hanem kultúráját, művészetét is gyarapította, iskolákat, zeneiskolát, színházat épített, szeretettel gazdagította könyvtárát. 1880ban, a város szabad királyi rangra emelésének 100 éves jubileumán a város akkori polgármestere, Aidinger János emlékbeszédében a következőket mondta: ,.Hogy csak egy pillantást vetve városunkra és annak mai állapotára, annak virágzó iskolái, - és közintézeteire, élénk kereskedelme, — és iparára, szorgalmas, — tevékeny és iparosodó lakosságára, ... - meg kell győződnünk és el kell ismernünk, hogy az apáink által elvetett mag termékeny földre taláilt, terebélyes fává növekedett, mely gyümölcseit is megtermé." S ma, 1980-ban mi, késői unokák is, ha értélkelni kívánjuk elődeink tetteit, hogy tudtak-e élni az 1780-ban kivívott szabadsággal, mondhatjuk, igen. Megteremtették a város mai fejlődésének alapját.
