Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

II. rész Korreferátumok - Bezerédy Győző: Adatok Pécs felszabadulásának történetéhez (1944)

A védelem megkönnyítését több tényező segítette elő: 1. maga a folyó, -melyen igen nehéz volt észrevétlenül és gyorsain, kellő tüzérségi előkészítés nélkül átkélni; 2. a Duna bal partjain Baja és a Dráva-beömlés közötti szakaszon harckocsik és gépesített alakulatok - főleg a tüzérség felfejlődésére — igen kevés, mindössze két megközelítési lehetőség volt. A földutakat ugyanis az őszi esőzések annyira feláztatták, hogy a partot szinte megközelíthetetlenné tették; 3. a stratégiailag fontos magaslatok (Batina) a fasisztáik kezén voltak, s a szemben lévő felvonulási területeket uralkodó tűz alá tudták venni. A németek helyzetét megkönnyítette az is, hogy a 3. Ukrán Front alakulatai november elejére éppen csak elkezdték a támadáshoz a felfejlődést, aminek befejezése előreláthatólag (hosszabb időt fog igénybe venni. Azt remélték ugyanis, hogy addig Horvátországon keresztül megérkeznek azok a jelentős erősítések, melyekkel siker reményében vehetik fel a harcot a támadókkal szemben. A szovjet hadvezetés is tisztában volt mindezekkel, világosan látták azt, hogy a térség védelmét alig több, mint 3 hadosztálynyi német, s mindössze 3 zászlóaljnyi s 1 századot kitevő magyar erő védi. Úgy vélték ezért, hogy nem várják be a 3, Ukrán Front teljes felfejlődését, s a hathatós tüzérségi előkészítést, hanem a pillanatnyilag rendelkezésre álló erőkkel meglepetésszerűen, az éjszaka leple alatt kelnek át, miután a gyorsan átdobott felderítőegységek a jobb parton megvetik lábukat. Mindezt azelőtt, mielőtt a jelentős német erősítések megérkeznének. Közbevetőleg jegyzem meg azt, hogy ezeik az erősítések végül is sohasem érkeztek meg, mert a jugoszláv partizánok a katonai szerelvényeket Horvátországiban feltartóztatták. Amint az ismeretes, a szovjet csapatok az átkelést roppant nehézségek árán november 7-re virradó éjjel Apatin, s november 9-re virradó éjjel Kiskőszeg térségében hajtották végre. Az átkelésen és a hídfőért vívott harcban a szovjet egységekkel a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg 51. hadosztálya is részt vett. A rendkívül nehéz terepen a hídfőket sikerült megtartani, majd kiszélesíteni, végül egyesíteni. Az 57. hadsereg ezután megkezdte előnyom ulását Pécs felé. Pécs sorsa ezzel eldőlt. A németek most már csak (késleltetni tudták az 57. hadsereget az előnyomuíásábam, tartósan visszavetni, vagy az előnyomulást meggátolni már nem. Ennek érdekében még két kísérletet tettek az előnyomuló hadsereg feltartóztatására: november 27-én Szederkény fölött, 2 SS hadosztály bevetésével, majd Kozármisleny és Pécsudvard térségében. Mindkettőt az okból tették, hogy időt nyerjenek Pécs teljes kiürítésére, a gyárak, üzemek, bányák, villamos művek, állomások, vasúti berendezésék megsemmisítésére, valamint a veszteség nélküli visszavonulásra. Pécs védelme első lépcsőjének Szederkényt jelölték ki. Az ellenállás még itt voll a legszilárdabb, de még egy napig sem tudták a fasiszták tartani magukat. A védelem második lépcsőjének Kozármisllenyt szemelték ki. A Pécsre vezető út mellett, az üszögi állomás előtti terepet ezért elaknásították, s a Basamalom körüli területre egy üteg tüzérséget telepítettek. A városban is több helyre állítottak fel tüzérséget, így az akkori Apponyi (ma: Köztársaság tér) térre is egy tábori üteget. A Mecseken hevenyészett lövészárkokat és géppuskafészkeket ástak.