Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)
II. rész Korreferátumok - Kajtár István: A városigazgatás demokratizmusa Pécsett (1780-1848)
1794-, 1803-, 1828- és 1833-ban zajlott tisztújítás. Bkikor a Magisztrátus befolyása teljesen érvényesülhetett, máskar az elnöklő biztos jelölt az üres helyeikre. A ritkuló tisztújítások nagy személyi kiesésekre vezettek: 1823-ban a Választott Község soraiibain 29, T833-<ban 20, 1848-ban 51 hely volt üres, a tanácsban pedig 4, 2, öletve 7 hely várt betöltésre, ebből 1848-ban a felfüggesztések miatt 4-et csak helyettesítették.^ A három nemzetből választott 1—1 tribunus plebis helyett 1782-től kezdve felsőbb kamarai rendelkezés egy szószólót rendelt a német, illír, magyar nemzet 1 — 1 jelöltjéből választani. 13 A Tanács és a Választott Község viszonya korántsem volt mindig harmonikusnak mondható. Ez már az önkormányzait első évtizedeiben kitűnt. 1790 J ben a szószóló javaslatot tett a Választott Község soraiból egy 30 fős, ún. külső tanács felállítására, s ennek nagyobb beleszólási joga lett volna az igazgatásba. A puszta ötletfelvetés realizálásának nincsen nyoma. 1 '' Sajátos, hogy ezt az 1790-es tisztújítást sérelmező több tucat Választott községi tagot azzal oszlatja el, s azért akadályozza meg a Helytartótanácshoz felirat küldését a Magisztrátus és az Electa Communitas zöme, mert a város szabad királyi rangra emelése becikkelyezésének az országgyűlés napirendjén levő ügyét hátrányosan érintené, ha a központi szervek a belviszáiyról értesülnének. A panaszirat aláírói ellen kemély szankciókat alkalmaztak. lj 1799-ben a város ügyeit vizsgáló királyi biztosnak a szószóló és 41 polgár panaszok-nak nevezett Iratot adottat. Ennek gazdálkodási-pénzügyi jellegű pontjai mellett a Választott Község sérelmezi, hogy megüresedett helyeire a szenátus jelöl, nem pedig az 1780-ig követett gyakorlat szerint az egész polgárság, ennek visszaállítását kéri. Igen jellegzetes a zárómondat: „Hogy pedig ezen Tzikkelyek a város fájdalmas kárával meg nem tartattak, egyéb okát nem láthatjuk, hanem mivel a város Tanátsa ezen Tiszteletes hivatalt örökre bírja". (Kiemelés tőlem.) 16 A magisztrátus megcsontosodott. 70 év alatt 55 fő töltött be tanácsnoki helyet Az oszlopos tisztségekben 21 esetben törént személycsere. 17 A város életére jellemzőek voltak a sikkasztások, feljelentések és vizsgálatok, a, tisztségviselők, tanácsnokok felfüggesztése, elcsapása, illetve a tisztújításobó! kizárása. 1781-ben a polgármester és a kapitány, 1786-ban a bíró, 1805-ben a tanács 5 tagja (köztük a consul és a bíró), 1848-ban a polgármester, a bíró, a helyettes bíró és egy tanácsnok esetében volt ez megállapítható. A Magisztrátus közhivatalnok moráljának ez az alacsony szintje, a Tanács és a Választott Község belviszályai némileg anakronisztikusaik voltak a 19. század városigazgatásának viszonyai közepette, és Pest és Buda városában a 18. század közepén uralkodó állapotokra emlékeztetett. 18 A tanácsi oligarchia ellen a céhpolgárok képviseleti szerve a Választott Község (VK.) az 1830-as évek közepétől kezdve határozottabban kezdett fellépni. A konfliktus oka a közpénzek el sikkasztó sónak leleplezése volt a VK. által kiküldött, Aidinger Pál vezette bizottság által 1835 májusában. A tanács tiszti fenyítő pert akasztott a leleplező nyakába, a VK. pedig magáévá tette Aidinger eljárását, sérelmezte a megtorlást, a pénzkezelést ellenőrző tevékenysége ilyen sértő megakadályozását. 11 A vita elfajult, a VK. vezetője a tanács mellé állt. Ezért sokain a szószólói eskü megszegésévél vádolták, eljárást kívántak indíttatni ellene a dikasztériumok részéről. Pár hónapra a külső tanács kettészakadt. 20 A vizsgálatra a város királyi biztost kapott, a szószóló 1836-ban lemondott. A kirendelt biztos költségei súlyosan nyomták a város pénztárát, így 1839 szeptemberében a két testület megbékélt egymással, s közösen kérték a biztos visszarendelését. 21
