Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)

III. rész DOKUMENTUMOK - Takács Imre: Kán községi jellegének megszüntetésére tett előterjesztés a falugyűlésen

1972. évben a község lakóinak száma: 182 fő, 1973. évben a község lakóinak száma: 182 fő, 1974. évben a község lakóinak száma: 144 fő, 1975. évben a község lakóinak száma: 148 fő, 1976. évben a község lakóinak száma: 110 fő, 1977. évben a község lakóinak száma: 64 fő, 1978-ban, jelenleg 49 fő (1978. június 8-án). Mint ismeretes — hazánkban — ma már új községet létrehozni csak a lakosság megfelelő lélekszámával (több ezer lakossal) és a kommunális, s egyéb ellátási szint megfelelő kialakításával lehet. Jól tudjuk azonban, hogy a kistelepülésekkel teli Baranya megyében ezt a mércét — különösen Kánnal szemben — állítani nem lehet, csupán azért említettem, hogy összehasonlítást tegyek egy mai község követelménye és egy ilyen kislétszámú település között, mint Kán. Világos tehát, hogy Kánnak a községként való említése mélyen lecsökkent létszámához képest kuriózumként hangzik, a gyakorlatban a község jellege valójában régen megszűnt, s a lakosság elköltözését meggátolni nem lehet, s az embereket a munkahely, az igényesebb élet, a jobb megélhetés szólította el a faluból. Ez a folyamat persze nemcsak Kán esetében érződik, hanem szinte mindenütt, hol erőteljesebben, hol kevésbé — területünkön — de Kánon kívül erőteljesen Karácodfán is. Megjegyezni kívánom, hogy közös tanácsunk soha nem érvényesített olyan álláspontot, amely Kán községet elsorvasztotta volna, sőt a községben adott, tanácsi létesítményekre (iskolára, tűzoltószertárra, orvosi rendelőre, vízelvezetésre, út-, hídjavításra) mindaddig gondot fordított, ameddig ezt a körülmények indokolták. Ezt a tényt ma is mutatják a tanács épületei, amelyek — viszonylag — a leggondozottabbak — szemben a lakosság épületeivel, amelyek többsége elhagyatott, sok esetben összedűlő képet mutat. Ügyszintén törekedtünk arra, hogy a helyi bolt révén biztosítsuk a lakosság alapvető ellátását, amely ma is funkcionál. Az utóbbi évek erőteljesen kibontakozó elköltözései folytán azonban már nem lehetett Kánban fenntartani az iskolát, hiszen a gyermeklétszám 3 főre csökkent, de átcsoportosítottuk a tűzoltó motort is Szentkatalinba, mert a község tűzvédelmét a jelenlegi tűzoltó kocsifecskendővel is biztosítani lehet, de folytathatom az indokokat azzal, hogy Kánból további elköltözések várhatók, hiszen Szentes József és Józsefné, ifj. Tóth Mihály és családja, Klein Antal és családja, Rózsa Menyhért és családja, Fischer István és családja elköltözése (16 fő) a továbbiakban, illetőleg a közeljövőben várható, s ezzel a sor még nem zárul le. A felsoroltak közül többen vannak olyanok, akik gyakorlatilag nem is tartózkodnak Kánban, esetleg ideiglenes jelleggel. Mindezen a valóságnak megfelelő helyzet alátámasztja a községi jelleg megszüntetésére irányuló javaslatunkat, amely kérdés megtárgyalását — a lakosság tájékoztatását — a felettes szervek által is javasolva terjesztünk a lakosság elé. Mint már említettem, a községi jelleg megszüntetése semmiben sem érinti hátrányosan a lakosságot, a jelenlegi állapot fennmarad, hiszen a tanácstagok funkcionálnak, a bolt tovább működik, sőt előnyére válik a községnek az a körülmény, hogy területét — belsőségi területként — a székhely községhez, Hetvehelyhez csatolnák. Bízom abban, hogy a megindokoltak szerint a lakosság megérti Kánnak — községi jellege — megszüntetésére irányuló előterjesztésünket, hiszen gyakorlatban ez a helyzet már egyébként is bekövetkezett. Kérem szíves egyetértésüket a megszüntetéssel és hetvehelyi területhez való csatolásával kapcsolatosan.