Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)
III. rész DOKUMENTUMOK - Gyovai Lajos: Drávapalakonya dűlőinek felmérése
el a Drávai-híd és a Drávaszabolcs—Harkány közlekedési út töltésébe. A föld elszállítása előtt magas terület volt, utána pedig mélyfekvésű terület lett. Felverte a fűz- és a nyárfa cserje. E legelőben volt látható, amíg a földet nem hordták el, a Régi szürüskert (szérűskert), mely még a jobbágyvilágból való. Lóval nyomtatott, sima, egyenletes terület, körös-körül kistöltéssel. Közel a Feketevízhez van a Rihesgödör. Nevét onnan kapta, hogy nyáron, mikor kis víz volt benne, az abban fürdő gyerekek megrihesedtek. A harmincas években a Rihesgödör közepén volt egy kis sziget, amelyről az a legenda járta, hogy még a török időkből származik, és török vár volt. Tény, hogy valaki kezdte bontani és elég sok téglát talált benne. A téglák a jelenlegi téglák nagyságának 3—4 szerese volt. A Rihesgödör volt halastó is. A vizet a Feketevízből szivattyúzták át. A volt megyei töltésen túli részt nevezte és nevezi még ma is Sáfránykertnek a lakosság. A legkisebb áradás idején víz alá került, sás, gyékény borította. Csak sertéslegelőnek lehetett és lehet ma is használni. //. Vízen túli határ Mint az elnevezés mutatja, a község őslakossága ezt a határrészt nem tartotta magáénak, mint a Belső mezőt, mert ez a határrész a Benyovszky-birtok volt. Kisebb része a Dolnji-Miholjác-i Majláth urasághoz tartozott. 1. Innenső R a v i c z a (Tófoka) Ismertebb neve Tófoka, Drávaköz. A felszabadulás előtt nagyobb részben Boros Sándor vitézi telke volt, kisebb részben a Majláth uradalomhoz tartozott. A terület a Dráva és a Feketevíz között terül el, a két folyó közötti távolság 300 m. A felszabadulás előtt rét, legelő volt, utána a földhöz juttatottak feltörték, de a legkisebb árvíz idején már a talajvíz a termést kiöli, száraz, aszályos időben jó a termés. A Dráva-part e részén évszázadok óta átkelőhely volt. Itt volt a „Pá/i Ré" (Páli rév), mely 1909-ben szűnt meg, amikor a drávai híd felépült. A híd felépülte után sem veszített a terület a jelentőségéből. Továbbra is rakodóhely maradt. A szenet, a követ vonat szállította, e célra iparvágány volt kiépítve. A követ a Drávapart szabályozására használták, a szenet pedig Horvátországba, hajóba rakva, szállították tovább. A pécsi és a siklósi fakereskedőknek fűrészárutelepük volt. A fűrészárut a stájeri hegyekből gránicok tutajozták, a tutaj itt lett szétszedve, és a faárut a siklósi és a pécsi fatelepekre szállították. A fatelep 1936-ban szűnt meg. 1941—45-ig a drávaszabolcsi kendergyárba Bácskából (Apatin környéke) érkező kender is e helyen lett kirakva az uszályokból, és lovaskocsikkal a kendergyárba szállítva. A Dráva-part jelenleg is rakodóhely, a gyűdi és a harkányi kőbányából a követ teherkocsikkal idáig szállítják, amelyet azután itt uszályokba rakják és szállítják a drávai partszabályozáshoz, illetve Jugoszláviába. A szájhagyomány és a még élő idős emberek elmondása alapján, az I. világháború előtti években a Dráván katonai hadgyakorlat volt: a vízen való átkelést gyakorolták. A gyakorlatot állítólag I. Ferenc József király is megtekintette. A községben annak idején lakott egy Bali János nevezetű ember, aki levelet írt a
