Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)

III. rész DOKUMENTUMOK - Mányi Lajos: A szentegáti Biedermann-uradalom életéről, munkájáról az Állami Gazdaság megalakulásáig

A puszta élete és a gazdálkodás a felszabadulás után A felszabadulás után Szentegáton minden a régiben maradt. Mindenki végezte azt a munkát, amit azelőtt (fogatos stb.). A volt tulajdonos, mint ellenálló megtarthatott 300 kh. földet, a lakásokat az artézi kúttól, az istállókat és a kastélyt a parkkal. Az osztozkodásra ekkor még nem került sor. 1945. február 1-én, a felmondás szokásos napján, mindenkit behívtak az uradalom központi irodájába. Ekkor még változatlan volt az uradalom irányítási rendszere is: jószágigazgató, főintéző (a mai főagronómushoz hasonló), számta rtó, segédtisztek (pusztánként), öreg gazda. Szentegáton ekkor 68 konvenció volt. Ezek mind ott voltak a központi irodában. A kastély személyzetét nem hívták meg. A főintéző — Gréb Jenő — bejelentette, hogy elbocsátás nem lesz. Elmondta, hogy földreform fog jönni és kimérik a földeket. Ennek ellenére, az emberek maradjanak együtt. Az uradalom duplájára emeli a konvenciót és 1949-re az út két oldalán felépítik a falut. Ettől kezdve mindenkinek önállóságot ígért (1949-től). A falut ingyen építette volna fel az uradalom és szerszámot is adott volna a gazdálkodáshoz. Ezt sokan már ott kétségbevonták. A báró célja ezzel — állítólag — a példamutatás akart lenni. Az ígéretek ellenére az MKP helyi vezetősége június 12-én összehívta a puszta lakosságát a mérlegházhoz. Horváth György párttitkár döntésre szólított fel mindenkit. Azt mondta, hogy aki földosztást akar, az álljon a kommunisták mögé, aki a bárót akarja szolgálni, az álljon a főintéző mögé. Először a főintéző mögé csak 5—6 ember állt. Ezeket a többiek csúfolták, hogy talpnyalók. A főintéző végig egy szót sem szólt, a gyűlés végére mégis odaszivárogtak az emberek. A kommunisták mellett csak 8—10 maradt. A párttagok hajnalban az etetés idejére kimentek az istállóba és ott agitálták az embereket. Azt javasolták, hogy saját maguknak takarítsák be a gabonát és ű teljesítmény arányában osszák fel. A mesterek, csirások is kapnak gabonát. Ilyen módon a munkaegység szerinti elosztást kívánták megvalósítani, csak nem ismerték ezt a kifejezést. Czakó József, az idős öregbéres fél négyre jött az elosztásra. Ekkor Horváth György azt mondta, hogy sehova nem megyünk, hanem megyünk aratni, mert megérett az árpa. Hívták az öregbérest is, hogy tartson velük. Neki ezután is csak az írást kell végezni, mint azelőtt. Erre az öreg is velük tartott és elkezdtek aratni. Ebben az évben korán érett a gabona. Péter-Pálra majdnem az egész aratás készen lett. Az árpa az új irtáson volt, kb. 100 kh. terület. A termelt búzafajták: Bánkúti és Fleischmann. Cséplés után az aratásban való részvétel arányában osztották ki a terményt. A törvény szerint a bárónak járt volna 150 kg gabona holdanként, a vetőmag és a munkák fejében, de ezt nem adták meg neki. A szentegáti példa ellenére az uradalom másik két majorjában — Galamboson és Péterfán — október 1-ig a bárónak dolgoztak. Ezen a két helyen az uradalom a kötelező juttatásokon felül fejadagot és vetőmagot adott a dolgozóknak.