Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

I. Rész - Bezerédy Győző: A nemzetiségi krónikák Baranyában

A múlt század fotósa nem mindig tudatosan érezte mi az, amit meg kell örökíteni. A krónikaíró ezt tudatossá teheti ! Mivel a fotózását éveken át folytatja, tematikai rendet állíthat fel. Elsőnek természetesen azt választja, aminek a lefotózása sürgetően szükségszerű. Ilyenek pl. a lebontásra kerülő házak, idős emberek, helytörténeti értékű tárgyak stb. A nemzetiségi községekben is van mit fotózni. A színes népviselet, a ház, a lakás, a bútorok, a szerszámok, használati tárgyak, szokások, a népi kultúra emlékei (pl. a tánc), a munka, a táj, a kialakuló új számtalan változata évekre megoldja a témát a fotózó krónikaírónak. A fotó a XX. század krónikáját modern képes krónikává teheti, élni kell tehát a lehetőséggel, folyton változó korunk egy-egy pillanatát mozdulatlanná kell rögzítenünk! Meg kell örökíteni a pillanatokat. Falvaink a teljes átalakulás korszakában vannak. Eltűnik a régi falukép öreg, hangulatos parasztházaival s teljesen új, városias, urbanizálódó települések alakulnak ki. Egy kiragadott példát vizsgáljunk meg. Mecseknádasd új faluképében milyen meghatározó jelentősége van ma már az országúttal párhuzamosan épülő emeletes házsornak. Vitatkozni lehet ezek értékéről, a faluképet előnyösen vagy hátrányosan befolyásoló tényezőkről, de meglétüket tudomásul kell venni, létezésüket el kell ismerni és dokumentumfotón szerepelnie kell ezeknek is. Gondoljuk el: a realitást hamisítanánk meg akkor, ha pl. a nagyon ismert baranyai pincesorról úgy készítünk fotót, hogy a könnyelműen lebontott régi présház helyére épülő új, hivalkodó villát eltakarjuk. Vizsgáljuk meg azt, hogy nemzetiségi községeinkben a krónikaírók mennyire éltek a fotózás adta lehetőséggel s milyen mértékben foglalkoztak nemzetiségi vonatkozású témákkal? Mindenekelőtt le kell szögezni azt, hogy bár jelentős számban érkeznek a krónikákkal fotódokumentumok is, a témaválasztás szegényes és gyakran a kidolgozás minősége is kifogásolható. Krónikaíróink egy része azonban, kidolgozásában használható, témaválasztásban is sokszínű fotóanyagot küldött be. Ez vonatkozik a nemzetiségi, elsősorban német községekre. (Boly, Bár, Borjád, Áta, Székelyszabar.) A beküldött fotóanyagot nagyjából a következőképp csoportosíthatjuk: 1. Iratokról készült felvételek. A technikai felszerelések hiányossága miatt (repróállvány, világítás) igen gyenge minőségű, úgyszólván használhatatlan felvételek kerültek a krónikák mellé. 2. Tárgyfotók. Elsősorban népművészeti és régi használati tárgyakról készültek felvételek, igen jó minőségben. (Bár község) 3. Archív felvételek. A régi fényképfelvételek gyűjtése a községtörténeti kutatás szempontjából is jelentős. Az 1870-es évektől kezdődően már a vidéki otthonokba is eljut a fotózás. Portrék és családi felvételek ekkor már igen szép számmal készültek, igen jó színvonalon. A század végén már a műtermi felvételek mellett megjelennek a szabadban készült fényképek is. Helytörténeti értékük jelentős. Ilyen fotókat sajnos még meglehetősen ritkán küldenek be krónikaíróink. (Bár, Boly) 4. Terepen, szabadban készült felvételek. Témájában ábrázolhatja a falut, a házakat, középületeket, gazdasági épületeket, a falu határát stb. A krónikák jelentős mennyiségben mellékeltek ilyen fotókat. (Borjád, Boly, Somberek, Székelyszabar) 5. Személyekről, eseményekről készült felvételek. (Szederkény) A III. fejezet (Dokumentumgyűjtemény) legjelentősebb részét a fotók képezik, nemzetiségi községeink krónikáit is színezik s rendkívül értékessé teszik a fényképfelvételek, melyeknek történelmi forrásértékük kétségbevonhatatlan. A Dokumentumgyűjtemény nélkülözhetetlen és elmaradhatatlan része a krónikáknak, igazi értéküket igazán csak a jövő fogja eldönteni. BEZERÊDY GYŐZŐ