Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

I. Rész - Bezerédy Győző: A nemzetiségi krónikák Baranyában

Az 1976-ban épült borjádi óvoda. A termelőszövetkezet 1976. évi jövedelme 4 197 000,— Ft egy tagra eső jövedelem 33 300,— Ft a tsz vagyona 1976-ban 30 337 000,— Ft A termelőszövetkezet az utóbbi pár évben jól fejlődött, a vagyona emelkedett, ez annak köszönhető, hogy jó gépjavító gárdával és gépjavító műhellyel rendelkezik. Ez igen fontos azért, hogy a gépek ne álljanak és minden idejében legyen elvégezve. A termelőszövetkezet más tsz-szel nincs összevonva és ez a gazdálkodáson és a jövedelmen is meglátszik. Fejlődése könnyebb, mint a nagy termelőszövetkezeteké. Az 1976. évben befejezett orvosi lakás és rendelő építésére a termelőszövetkezet a nép társadalmi munkája mellett még 200 000 Ft pénzbeli támogatást is adott a tanácsnak, hogy ez könnyebben felépüljön. Mindez fejlődőképes termelőszövetkezetet mutat." A krónika 3. fejezete a Dokumentumgyűjtemény. Az első két fejezetben közölt adatok hitelességének a bizonyítására szolgál. Nem kívánunk bővebben foglalkozni a dokumentálás sokféleségével, mindössze a fotódokumentálás problematikájára térünk ki. Nemzetiségi községeink krónikái - hasonlóan a többi községekéhez - igen hiányosan dokumentáltak. Vonatkozik ez a fotókra is. Itt nemcsak mennyiségi, de minőségi kifogások is felmerülnek. Szakszerűtlen, ötletszerű a válogatás, jóformán alig folyik archív képanyag gyűjtése, ugyanakkor a beküldött képek kidolgozásának a minősége is kifogásolható. A fotózásnál a legalapvetőbb követelmény az, hogy ne a művészi hatásra törekedjünk, hanem a dokumentumszerű megörökítésre. Városainkról napjainkban megjelenő fényképalbumok legnagyobb problémája az, hogy a művészi hatások kedvéért a valóság csorbulást szenved. Ezek a fotók ritkán lesznek dokumentumok ! Krónikaíróink a valóságra törekedjenek s a látványt úgy igyekezzenek megörökíteni, ahogy az valóban látszik. A száz év előtti fotósok is erre törekedtek s képeik ezért történeti dokumentum értékűek. Granasztói Pál a neves építész és szépíró ezeket a gondolatokat így fogalmazta meg: „A fényképek, a fényképezés persze tovább foglalkoztattak. Arra kellett gondolnom, mi a fényképezés eredete, és mi az írásé. A fényképezésé az, hogy mindenki