Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

I. Rész - Bezerédy Győző: A nemzetiségi krónikák Baranyában

A község sorvadásának más részbeni oka az is volt és lesz, hogy nincs kövesút és nem utolsósorban azon állapot, miszerint megépült a Dráva-i nagy árvédelmi töltés (gátrendszer), melyből eredően Révfalu község — 1 lakóház kivételével — hullámtérbe került, ennélfogva valóságos hisztérikus félelem fogta meg az embereket, arra gondolva, hogy mi lesz most egy esetleges drávai áradás során, amikor a víz nem tud mindenfelé terjedni. Végezetül is csak az marad a megállapításom, hogy a következő évben is a községből távozás gondolata foglalkoztatja majd a lakosságot és ismét majd azt lehet megállapítani a következő év végén, hogy az elemzés, illetve ezen megállapítás megalapozott volt, mivel további sorvadás be is fog következni." A baranyai kisközségek sorsa tükröződik Áta község krónikáján is, bár a teljes elnéptelenedéstől ebben az esetben nem kell tartani. A település népessége 1970-ben 383, ennek 31,9%-a délszláv volt. A krónikaíró bőven foglalkozik az iskola problémájával, érzi azt, hogy a kisközség fejlődésében az iskola létének jelentősége van. A krónikaíró visszatekint a múltra is, meghatóan emlékezik vissza a megszűnt iskolára, tanítóira, sőt az utolsó év valamennyi alsós tanulójára is. Áta „Június első hetével befejeződött a tanév. Községünk életében igen nagy jelentőséggel bír. 1846-ban nyílt meg nálunk az iskola kapuja, csupán tanító hiányában csak 1864-ben kezdődött a tanítás. Ma június 6-ával végleg lezárja kapuit az iskola, a Matusek házaspár nyugalomba vonulásával. A tanulók ezután Egerágra, a körzeti iskolába járnak. Hogy kik voltak iskolánk nyitásakor az első tanulók, a krónika nem ír róluk. Arról azonban ír, hogy az utolsó tanévben kik voltak az iskola növendékei, nevük megörökítést nyer. Susnyovics Mária 1. o. Petőfi u-ból, Karl Edit 1. o. Dózsa u-ból, Udvárácz Márta 2. o. Kossuth u-ból, Vukovics Hajnalka 2. o. Kossuth u-ból, Szabó József 2. o. Kossuth u-ból, Görcsi István 2. o. Dózsa u-ból, Horváth Györgyi 3. o. Kossuth u-ból, Udvárácz Anikó 3. o. Kossuth u-ból. Hegedűs György 3. o. Dózsa u-ból, Nizl Zsolt 3. o. Petőfi u-ból, Horváth Etelka 4. o. Kossuth u-ból. Oláh Gábor 4. o. Dózsa u-ból. Egy község történetében mindig nagy öröm volt, ha fiatal nevelő érkezett és maradt évtizedeken át bármilyen nehéz munka terhelte is a vállát. Ez ma ritka esetnek számít. A Matusek házaspár ez években megvált a katedrától, hamarosan a községtől is, ahol közel négy évtizedet töltött, szülőket, unokákat tanított. Ez az élet rendje, hogy a munkába megfáradtak helyébe új erők kerülnek, hogy folytassák elődeik munkáját. Elszomorító és mélyen elgondolkoztató az, hogy az iskola ajtaját be kell zárni mindenkorra, mert nincs kit tanítani, nincsenek gyerekek. A megmaradt tíz tanuló szept. 1-vel az Egerági Körzeti iskolába, fog járni. Most mielőtt végképp búcsút mondanának az öreg Alma maternek, számot szeretnénk adni arról, kik is kerültek ki az utolsó évtizedekben a kis falusi iskolából: Pedagógus: 14 Agrármérnök : 2 Technikus: 12 Érettségizett: 21 Szakmunkás : 94 Valamennyi tanuló elvégezte az általános iskolát. Csupán 5 tanuló nem tanult tovább, ők a helyi termelőszövetkezetnél vállaltak munkát. Az öreg iskolában az emlékek megmaradtak. Ezután egyházi célt fog szolgálni, jogfolytonosság alapján. Római katolikus iskola volt, az államosítási jegyzőkönyvben foglaltak eddig is biztosították a római katolikus istentisztelet végzését. Az épület gondozása az egyház feladata volt."