Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

I. Rész - Bezerédy Győző: A nemzetiségi krónikák Baranyában

A dolgozók munkahelyre szállítását a gazdaság mikrobusszal, illetve személyszállító járművekkel megoldotta. 1976. december 31-én személyi változás következett be: Schärfer János helyett — aki a központba került — Englert Rezső lett a Sombereki Mezőgazdasági Termelési Üzem igazgatója. Társadalmi, politikai események: A falu lakosságának legnagyobb része igen jó anyagi körülmények között él, mégsem fordítanak kellő gondot általános, szakmai, politikai műveltségük fejlesztésére. A közöny továbbra is élő probléma, bár kulturális téren ez az utóbbi időben oldódik. A közügyek iránti érdektelenség jellemezte pl. a tanácstagi beszámolókat, melyeket 1976. november végén, december elején tartottak. A tanácstagok ismertették a tanács tevékenységét, az V. ötéves terv előirányzatait, a tanács 1976. évi költségvetését, illetve ennek felhasználását, az év folyamán végzett fontosabb munkálatokat. Somberekén két utcában — Petőfi és Dózsa — elkészült a szilárd burkolatú út 1,5 km hosszúságban. Az utak építését a tanács saját erőforrásaiból oldotta meg. Szeptemberre elkészült az új tűzoltószertár 373 000,— Ft értékben. A pedagógus szolgálati lakást nyáron adták át, melynek értéke 410 000,— Ft. A sporttelep befejezése folyamatban van, átadása 1977. május elsejére várható. Az év folyamán elkészült a kézilabdapálya, tovább folytatódott az öltöző építése." Baranya az aprófalvak megyéje. Jelentős a számuk az olyan településeknek, melyeknek lakossága még a 200 főt sem éri el, sőt több 100 fő alatti község is található a megyében. A krónikaíróink ezekben a falvakban már évek óta azt vizsgálják, vajon a település fejlődőképes-e, mi az oka a visszafejlődésnek, s meg lehet-e állítani ezt a folyamatot. A Községi Közös Tanácsok igazgatási tevékenységében érződik az: nem szeretnék, ha igazgatási területükön lévő község bármelyike is úgy elnéptelenedne, mint Gyürüfü. A folyamat azonban szinte megállíthatatlan. Jellemző példa erre Révfalu. Más a helyzet a zömében németek által lakott Pusztakisfaluban. A lakosság 1976-ban 9 fővel nőtt, ami a 74 fős lakosság esetében figyelemreméltó emelkedésnek tűnik. A krónikaíró által vázolt kép azonban mégsem ilyen megnyugtató. A falu 28 épületéből 2 üres, sőt kettőt már le is bontottak. Hátrányos a község fejlődésére az is, hogy megszűnt 1977-tel az iskola és a falu kulturális életét irányító nevelő is elköltözött. A sok elköltözés arra enged következtetni, hogy a faluban állandó a mozgás, a lakosság nem stabil. A kép tehát a kedvező számadatok ellenére is igen sötét, a helyzet válságos. A következő években dől ez el végleg, meg lehet-e menteni ezt a községet, vagy a visszafejlődés megállíthatatlanná válik. A válságos, sok pozitív, mégtöbb negatív tényezőt felvonultató krónika II. összefoglaló fejezetét idézzük teljes terjedelmében: Pusztakisfalu ,,A község lakóinak száma, elsősorban a születések számának növekedésével, 1976. évben összesen 9 fővel nőtt. Amíg tavaly 65 állandó és 16 ideiglenes (összesen 81 fő) lakója volt a községnek, addig ez év végén 74 állandó és 16 ideiglenes (90 fő) lakó van Pusztakisfalun. Az év során 6 születés és 1 haláleset volt, továbbá az egyik üres házba új család költözött be. Az állandó lakósok összetételét az alábbi kimutatás tükrözi, amely egyben jelzi a 16 éven aluli gyermekek számát, továbbá azt is, hogy a 31 lakóházból öt áll üresen, illetve már le lett bontva. 3 Baranyai krónikaírás 33