Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

I. Rész - Bezerédy Győző: A nemzetiségi krónikák Baranyában

zésre. Az ismeretterjesztő előadások száma csökkent. Néhány sok nézőt vonzó műsort is rendeztek, ilyen volt pl. a fúvósest, a nemzetiségi est. Az ifjúsági klubnak még sokban kell javulnia, hogy betöltse szerepét. Ismételten dal- és táncgyűjtésre került sor községünkben. A helyi németség folklórkincseiből sokat vettek fel magnetofon- és filmszalagra. A falu nótafája Klász Jakabné (született Treitz Katalin) szolgáltatta a legtöbb régi éneket és gyermekdalt, valamint a néptáncok betanításában és bemutatásában Mahr Györggyel együtt tevékenyen részt vett. A németajkúak évszázadok óta őrzik kultúrájukat, konzerválták, sőt fejlesztették és gazdagították is azt. A gyűjtők értékes anyagra leltek. Újból nagy sikert ért el Göndöcs Györgyné. A mesélő Éva néni a „Reicht brüderlich die Hand" német kulturális vetélkedő országos döntőjén az anyanyelvi kategóriában első lett. Megismételte négy év előtti eredményét. Sikert hozott lakóhelyének, büszke rá a község. Feladatokban, problémákban, gondokban és eredményekben gazdag évet zártunk. A krónika ezeknek csak egy-egy pillanatát, egy egy jellegzetességét tudja visszatükrözni. Remélhetően tanulságul szolgál nemcsak a jövőnek, hanem a jelennek is." A kis településekért való aggódás jellemzi Ófalu krónikáját. A település életében gyökeres változást jelentett a tanács megszűnése s ezzel a kötődés Mecseknádasdhoz még jelentősebb lett. A krónikaíró elsősorban a lakosság munkalehetőségeinek korlátozottsága miatt fejti ki aggodalmát. Félti a település jövőjét, úgy érzi, hogy az elvándorlások fokozódni fognak s ezt a tényt a tanács Mecseknádasdhoz való körzetesítése még inkább növelni fogja. Ebből a szempontból igen lényeges: hogyan látja ugyanezt a kérdést a mecseknádasdi krónikaíró. A végkövetkeztetése a következő: Az ófalui és óbányai tanácsok Mecseknádasdra való csatolása szükségszerű volt. A lakosság mégsem ezért, hanem gazdasági, kulturális szempontok miatt orientálódik a központi községbe. Mivel azonban a két kis település fontos idegenforgalmi területen fekszik, jövőjüket ez a tény döntően fogja befolyásolni. Óbánya krónikájában már ez a tény adja meg az alaphangot. Ezek után vizsgáljuk meg a három település krónikájának összefoglalóját: Ófalu Általános összeíoglaló „Már az év elején végigfutott a falun az a hír, hogy megszűnik tanácsunk önállósága, megtörténik a közigazgatási egyesítés Mecseknádasddal. Számokban, forintösszegekben, hitelkeretek gazdaságosabb kihasználásában gondolkodva, — magasabb szintről nézve — megvannak ezeknek a kis-tanácsi összevonásoknak mind pénzügyi, mind pedig közigazgatási előnyei. Hiszen nem mi vagyunk az elsők és — gondolom — utolsók sem, kiknek önállóságát megszünteti, vagy már meg is szüntette államigazgatásunk. Engedtessék meg azonban a krónikaírónak, hogy a faluban az összevonással kapcsolatosan felszínre került gondolatok némelyikét rögzítse. A féltés, a szülőfalu további sorsa iránti szeretet szólalt meg itt az emberekben. Itt a falu „dinamója" valóban a tanács volt. A tanács vezetői egyénenként ismerték az ügyes-bajos dolgait hozó embert is, gondolkodását, szándékát, indító okainak hátterét. Ezért volt az, hogy mindenkor a humanitás szellemében, de ugyanakkor a fennálló rendelkezések és törvények legmesszebbmenőkig való betartásával hozták meg határozataikat, rendelkezéseiket a tanácsi ügyintézők. Az esztendő a falu felfelé ívelésében, fejlődésében nem sok pozitívumot hozott. Létrehoztuk a sportpályánkat, a falu közepe egy új ház színfoltjával lett gazdagabb, sikerült a tanácsi épületet, illetve az orvosi rendelőt vízvezetékkel korszerűsíteni, sok házat tataroztak, hoztak rendbe, és talán a következő esztendőben megindul az építkezés a falu foghíjas részén is.