Baranyai krónikaírás 3. (Pécs, 1977)

TANULMÁNYOK - Az 1975. évi krónikák értékelése (Bezerédy Győző)

A formai követelmények közé tartozik a krónika hitelesítése, melynek fontosságához nem férhet kétség. Tartozékai: a krónikaíró és a vb-titkár aláírása, illetve a tanács hivatalos pecsétje, valamint a zárás tényének szöveges rögzítése. Ha bármelyik elmarad, a krónika nem tekinthető hitelesnek. A hitelesítés a következő krónikáknál marad el, vagy szabálytalan: Magyarhertelend, Diósviszló, Márfa, Rádfalva, Sumony, Gyöngyfa, Kisherend, Nagynyárád, Kökény, Abaliget, Husztót, Liget, lllocska, Kislippó, Lapáncsa, Kásád, Csányoszró, Besence, Zaláta, Hegyhátmaróc, Adorjás, Kemse, Cun, Bogádmindszent, Kisdér, Tengeri, Téseny, Siklósbodony, Ócsárd. Meg kell jegyezni azt, hogy a közös tanácshoz tartozó valamennyi községnél a krónikákat külön-külön, s nem összefoglalva kell hitelesíteni. Formai követelményként határoztuk meg a papír minőségének a megválasztását is. A papír időtállóságát figyelembe véve az A 4-es famentes papírt állapítottuk meg. A krónikaírók ezt a követelményt általában betartják, egykét esetben azonban szabálytalan könyvnyomó (kréta) papírra írják krónikáikat. Könyvnyomó papír azonban amellett, hogy valamivel nagyobb méretű mint az A 4-es, nedves helyen tárolva összeragad, sőt idővel törik is. Ilyen papíron készültek a következő községek krónikái: Görcsöny, Egyházasharaszti, Siklósnagyfalu, Kistapolca, Alsószentmárton, Old, Kisnyárád, Lánycsók, Fazekasboda, Magyarsarlós, Gilvánfa, ivándárda, Szaporca, Kémes. Szűr község szabálytalan, vékony, igen gyenge, tehát egyáltalán nem időtálló papíron írt krónikát küldött be. Az alaprendelet kimondja azt is, hogy a Baranya megyei Levéltárba a krónika első példányát kell beküldeni. Ezt a következő községeknél nem tartották be: Diósviszló, Márfa, Patapoklosi, Abaiiget, Husztót, Liget, Mecsekpölöske, Magyarszék, Keszü, Geresdlak, Fazekasboda, Maráza, Csányoszró, Szederkény, Baranyajenő, Palé, Szárász és Tófű. 3. A tartalmi kérdések betartásánál alaptétel az, hogy a krónika terjedjen ki az élet minden területére. A sokrétűen, gazdagon válogatott adatok rendszerezettségükkel használhatók és könnyen kezelhetők legyenek. Minden krónika sarkalatos szabálya: az események dotálása pontos legyen. Mindezek mellett azonban ne sikkadjon el az ember, a közösség, mely a felsorolt számtalan tényezőknek nemcsak szemlélője, de megalkotója, továbbfejlesztője is. A tartalmilag jó, rendszerezett krónika a történetkutató igényeit maximális mértékben ki tudja elégíteni. A krónikaírónak arra kell gondolnia, hogy a kutatási igények évről évre növekednek, s krónikája esetleg évtizedek múlva kerül a kutatók kezébe, kik a beírt adatokat használni fogják, sőt hivatkoznak is a forrás megalkotójára. Ilyen értelemben a krónikaíró felelőssége igen nagy, munkájának tartalmi értéke nagyon fontos, a jövő kutatójának a forrásfeltáró munkáját fogja segíteni, vagy rossz esetben gátolni, nem beszélve arról, hogy rossz adat felhasználásával milyen téves következtetéseket lehet levonni akkor, amikor már nem lesz lehetőség az információk ellenőrzésére, azok revideálására. A tartalmi kérdések miatt kerül meghirdetésre 1975-re az a pályázat, mely-