Baranyai krónikaírás 1. (Pécs, 1975)

Pápay Jenő: Sellye nagyközség 1973. évi krónikájának összefoglalója

SELLYE NAGYKÖZSÉG 1973. ÉVI KRÓNIKÁJÁNAK ÖSSZEFOGLALÓJA Sellye évezredek óta az ember lakhelye. Külön világ is volt, csakúgy, mint az egész Ormánság. Évszázados elzárkózottság és velejárójaként az elmaradottság. Hajdan az „egyke" és „egy se" révén vált hírhedtté ez a szorgalmas és küzdelmes életet élő nép. Nem is olyan régen, csak a múlt században Jókai még így ír regényében az ormánsági tájról, melynek Sellye is az egyik községe. „A Dráva mellékén vagyunk, egyikében azon végtelen lankaságoknak, mikben a vad is eltéved. Mindenfelé erdők, évezredes ihar-és égerfák, és az erdők tövében víz. Nagyszerű mocsár, melyből vízi virágok és sás helyett óriási szálfák nőttek elő, miknek lehajló gallyairól gyökeret húz az éltető víz színe." Hova tűnt már el ez az évezredes fákkal és vízi növényekkel „nagyszerű mocsár", ahol még leírja Jókai, hogy a vízibika szomorú kürthangja szólt. Ezt a madarat, még a századunk elején magam is hallottam és láttam a „Gürü" mocsaras területén. Eltűntek már a romantikus, regényes szép tájak az egész Ormánságban, így Selylyén is, és csak egy-két magányos kőris- és tölgyfaóriás áll még mutatóban a múlt árva emlékeként. Gazdaság Jókai regényes útleírása óta Sellye lakóinak száma a háromszorosára nőtt. Jelenleg az Ormánság legnagyobb és legmodernebb nagyközsége, amely az utóbbi évtizedben szépen fejlődő nagyfalu lett. Évszázadok óta az ipara, kereskedelme és magasabb szellemi kultúrájával mindenkor a közigazgatási határain túl, kihatással és vonzási körzettel bírt és bír.