Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

Magyarországi Szocialista Munkáspártért, egyben elismert, népszerű szociáldemokrata munkásvezetőnek számított, aki mesterien használta ki annak a lehetőségét, hogy a szociáldemokrata szervezetekben szabadon, mindenhol megfordulhatott. Természetes intelligenciája nagy tekintélyt szerzett számára. „Űj Földreform", ,,A Király-kérdés", „A szociáldemokrata ellenzéki mozgalom", „Bethlen-kormány a szakszervezetekre tör", „MSZMP Programja" című dokumentumokat széles körben terjesztette, ugyanakkor világosan, meggyőzően elemezte és magyarázta a munkásság között. 1927 december elejére a pécsi bányavidéken, Pécs városában, az észak-mecseki szénbányavidéken, Dél-Baranya Dráva menti falvaiban az MSZMP rendszeres agitációs munkát végzett. Kialakultak kapcsolatai olyan személyekkel, akik szociáldemokrata párt- és szakszervezetekben küzdöttek. A vezetés, az országos fejlődésnek megfelelően a kommunisták kezében volt, valamennyi helyi szervezetében is. 1927 december végén az irányítás a Pécsről ideiglenesen eltávozó Papp Ferenctől Mausz János vájár kezébe került. Azonban az országos központtal a kapcsolat megszakadt és ennek súlyos következményei lettek 1928 elején. 1927. december 28-án az MSZMP központja türelmetlenül sürgette Mauszt, hogy tájékoztassa a pécsi helyzetről. A budapesti letartóztatások miatt aggódtak, hogy a szálak felgöngyölítése Pécsett is lebukáshoz vezethet. ,, . . . Azt sem tudjuk, hogy az Elvtársak hogyan? mit? milyen? működést fejtenek ki... a szóbeli agitációt kell fokozni!! Minden tárnában, minden lakóházban, mindenütt ott, ahol a kapitalizmus szolgái nyomorba döntötték a prolikat, az MSZMP osztályharcos igazságaival kell bevilágítani . . . azért vagyunk, hogy tanítsuk tudatlan testvéreinket. Éppen ezért különös, hogy az elvtársaknak semmi mondanivalója nincs a központnak . . .". Számon kérték végül, hogy a pécsi MSZMP szervezet miért nem számolt el 50 pártadó bélyeggel és 10 tagkönyvvel. 1928. január 12-i újabb központi vezetőségi levél félreérthetetlenül mutatja, hogy a Mausz vezette pártszervezetek rájöttek, hogy a rendőrség a nyomukban van. Papp Ferenc hasonlóképpen megtudhatta, mert magyarázat nélkül, csak annyi értesítést küldött, hogy Pécsről eltávozott, Keller Ferenc pedig, hogy a kapcsolatot ne terhelje újabb adatokkal - felismerve, hogy a rendőrség elolvasta leveleit - egyszerűen nem válaszolt. A központban Szabó Mihály, aki az országos vezetőségben - az 1927-es lebukások után már a második garnitúrához tartozott, nem jött rá a hallgatás okára és újabb részletes levelekben kért tájékoztatást, miközben akaratlanul maga adta a legrészletesebb információt ezzel a politikai rendőrségnek. Szabó kérte a hangulatjelentést, az MSZMP pécsi szervezeteinek teljes tagnévsorát és a szociáldemokrata pécsi szervezetről is a tájékoztatást. Egyrészről azt kívánta, hogy lépjenek fel határozottan annak érdekében, hogy a pécsi munkásságot és bányászságot az osztályharcos útra vigyék, ugyanakkor a legnagyobb óvatosságra figyelmeztette a helyi vezetőket, mivel a rendőrség állandó megfigyelése alatt vannak és provokátorok járnak az MSZMP-vezetők és agitátorok nyomában. Január 18-i országos vezetőségtől érkezett leirat a pécsi pártszervezetek feladatainak pontos felsorolását tartalmazta úgy, hogy még mindig nem fejtették meg a pécsi vezetők hallgatásának okait. 13-án felküldött levélben Mausz helyesen a mozgalomról csak általánosságokat tartalmazó, egyetlen személyi jellegű adatot nem közlő, a párt működésének jogosságát, törvényességét hangsúlyozó választ adott. Zseniálisan megkísérelte a rendőrség figyelmét elterelni, amikor arra utalt, hogy „ . . . itt is megkísérelték idegenből jött egyének az MSZMP fórumát kommunista agitációra felhasználni, de mi meggyőztük ezeket, hogy a II. Internacionálé a nemzetközi szervezetünk . ..". A központi szervezési utasítás sürgette, hogy építsenek ki, mivel Pécs környékén megérett a helyzet, párt-végrehajtóbizottságot, s munkatervet állítsanak össze, amelyben a parasztság között végzendő munkát is részletezik. Figyelmeztették Mausz Jánost, hogy konspirációs módon járjon el, mert semmiféleképpen nem szabad kitudódnia, hogy ő a baranyai fő irányító és szervező. Szabó felhívta e levélben a figyelmet, hogy leveleket Tamási Sándor pécsbányatelepi munkás lakására fogják küldeni. Bár e leiratban ott bujkált a kétség és a bizonytalanság Tamási megbízhatóságáról. Azt a hibát és naivitást már nem is értékelhetjük, hogy a levélben közlik a salgótarjáni főszervező címét TI9