Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

A letartóztatások a központi vezetőséget is elérték. Június elején Büchler Józsefet, Mónus Illést, Szakasits Árpádot is őrizetbe vették. Néhány nap múlva ugyan szabadon engedték őket, de a letartóztatás alapot adott Szakasitsnak a titkárságból való felmentéséhez 1942 augusztusában. Marosán Györgyöt is letartóztatták, s hat hónapra el is ítélték. Szegedi Józsefet, a pécsi munkások elnökét is munkatáborba szállították. Június 10-én az országos pártválasztmányi ülés pálcát tört Szakasits fölött. Ugyanakkor elfogadtak egy deklarációt, ami a párt célkitűzéseinek változatlanságát, a belső rendet, a demokratikus elvekhez való ragaszkodást követelte. A kialakított állásfoglalást rendkívül gyorsan közvetítették a párt vidéki szervezeteihez. Felhívták a munkásokat, hogy minden „szélsőséges" megmozdulást a párt és egyéni érdekeik szempontjából azonnal jelentsenek be a pártvezetőségnek. Június 18-án Szeder Ferenc jött Pécsre és közvetítette a központi vezetőség véleményét, amit Tolnai tájékoztatásában a helyi vezetőség már korábban megismert. Szeder elsősorban a szélsőjobboldallal szembeni fellépés fontosságát hangsúlyozta.

75 Átmenetileg a párt tevékenysége tulajdonképpen a változatlanul rendszeresen tartott vezetőségi ülésekre és a Népszava-agitációkra szorítkozott. Tolnai a felső vezetésben végbement változásokat úgy értékelte, hogy Szeder tekintélyes tagja a pártnak, akinek a főtitkári pozícióba kerülését a hatóságok is jó szemmel nézték. Szakasits és mások „szélsőséges kilengéseire" azért kerülhetett sor, mert a párt tagjait nem tájékoztatták kellőképpen az eseményekről. Ezt már a hatóság is belátja és kerületi választmányi üléseket engedélyez a munkásosztály felvilágosítására."

76 A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének pécsi titkársága 1942 augusztusában emlékiratot nyújtott be a DGT igazgatóságának, amelyben kérte a munkások anyagi helyzetének sürgős javítását.

77 A rendkívül elkeseredett hangulatú bányászok a memorandum benyújtásának hírére tömegesen orientálódtak a szociáldemokrata szakszervezetek irányába. A mozgolódás olyan méretű volt, hogy Tolnai szükségét látta annak, hogy felhívja a bányász csoportok vezetőit, hogy figyelmeztessék a munkásokat, nehogy rendbontást kövessenek el. Azok erre ígéretet is tettek, azzal hogy a bányászokat megnyugtatni, csak tényleges béremeléssel lehet.

78 A szociáldemokraták egyidejűleg megkísérelték a mozgalom fellendítése érdekében a bányászok helyi csoportjainak az egyesítését is „Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége Pécsvidéki Csoportja" néven. A pécsbányatelepi helyi csoport és a pécsi szociáldemokrata párt vezetése memorandumot terjesztett elő a bányaigazgatóságon működő hadiüzemi parancsnoksághoz. Béremelést, pótműszakok eltörlését és szabad szervezkedést kértek.

79 A szervezkedést a hadiüzemi parancsnokság retorziói nagymértékben nehezítették, a legális gyűlések tartása lehetetlen volt. A pécsi szociáldemokraták szervezeti életét is nagymértékben gyengítette, hogy a honvédség igénybe vette a Munkásotthont, s csak egyetlen helyiséget, a titkári szobát hagyták meg a mozgalmi tevékenység vitelére. A bútorokat, s mintegy 12 000 kötet könyvet a kuglizóban kellett elhelyezni, ahol ki voltak téve az időjárás okozta károsodásnak.

80 Ilyen módon lényegében kiesett a szervezkedésnek ez a központja is. A benne megforduló munkások tagsági díjuk befizetése után azonnal távoznak. Nincs hol együttmaradni, véleményt cserélni. Igaz, hogy az ilyen irányú együttléte-