Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN
vállalkozó átlag ötven munkást foglalkoztatott a segéd- és rokon szakma munkásaival együtt, de a legtöbb építő vállalkozó munkáslétszáma a húsz alatt volt. Valamennyi pécsi iparág közül az építőiparban dolgozók szervezkedése volt a legmagasabb szinten annak ellenére, hogy 1925-ben, 1926-ban, 1929-ben, 1931-ben különböző nagyságrendű vállalatokhoz tartoztak. Az építőmunkásság szakszervezete rendkívül erős volt, a bányászság mellett a legharcosabb hagyományai voltak. A 19. században is a helyi pártszervezet ellenzékeként léptek fel, csatlakozva az MSZDP ellenzéki irányzatához, ezek a hagyományok éltek tovább. A város és a megye építőipari munkássága megkísérelte a helyzetének enyhítését azzal, hogy szakmáján kívüli munkaalkalmakat vállalva napszámosként kereste meg kenyerét. A vállalkozásnak ez a formája azonban 1926-ban már teljesen lehetetlen volt, mert valamennyi szakma munkássága ugyanerre a megoldásra kényszerült, továbbá heti 1-2 napi munkaalkalmat jelentett csak, a keresetek pedig messze elmaradtak az építőipari munkabérektől. 1924-től bérmozgalmak, sztrájkok permanens folyamata jellemzi védekezésüket. A munkanélküliség ellen és a felfelé emelkedő áraktól elmaradó bérekért folyt a küzdelmük. A szakszervezet kimutatása szerint, amely csaknem megegyezett a városi tanács által készített statisztikával, az építőiparban jelentkező munkanélküliség a következőképpen alakult: Év Építőmunkás Ács Kőbányamunkás Építőipari napszámos Munka nélkül összesen % 1924 275 43 102 354 674 56,1 1925 180 107 131 480 898 74,8 1926 102 — 96 350 518 43,1 1927 170 65 — 406 639 53,2 1928 181 61 131 471 844 70,3 E statisztikából azonban nem derül ki az a tragikus helyzet, amelyet az adott évek havi jelentései tartalmaztak. 1925 decemberében 100%-a, 1926 január-márciusban 95%-a, 1927 november-1928 március között az épitőipari munkásság 89%-a volt munka nélkül. Ezek a hónapok a kemény téli időjárás miatt, az építkezési munkák teljes leállása következtében, rendkívül nagy megpróbáltatást jelentettek, azért mert a korábbi években, jó építőipari prosperációk idején belső, téliesített munkákban, a szakmunkások legnagyobb részét, kisebb szünetekkel foglalkoztatták. Azonban most, a legkedvezőbb építőipari idényben is nagy munkanélküliség jelentkezett. Pl. 1925 júniusban is 180 építőmunkás és 360 segédmunkás, 102 ácsés építőipari famunkás, 20 festő volt munka nélkül Pécsett. 37 A május 30-i rendőrségi helyzetjelentés célzást tett a polgármesternek és a főispánnak, hogy az építőiparban foglalkoztatott több mint ezer munkás nyomorán valamilyen módon segíteni kellene, mert „a kommunizmus karjaiba kergeti őket a nyomor. Közöttük tapasztalt elégedetlenség sztrájkkal fenyeget azon a pár fontos építkezésen is, amely »nemzetgazdasagi okokból* fontosak . . . Az állandó munkaszünetelés miatt béreik a munkák újraindulására több száz százalékkal elmaradtak a megélhetés minimumától . . ." E helyzetelemzést követően június második felében váratlanul kirobbant az építőmunkások általános sztrájkja Pécsett. Valamennyi vállalkozónál leálltak és a helyi csoport vezetősége 50%-os béremelést, új munkahelyek létesítését követelve, tüntető felvonulást rendezett a városi tanács épülete előtt a Széchenyi térre.
