Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

is, hogy a Krisztus szívében együttlévők vállalják fel a tennivalókat is, mindenki ott, ahová az isteni akarat rendelte. Az egyre növekvő félelem', a háborúból való kiábrándultság, a szociális és társadalmi feszültség növekedésének ebben az időszakában tehát valamiféle „Krisztusban megvalósuló egymásratalálás húzódik meg a közgyűlés által elfogadott javaslatban. A mindennapi problémáktól az Isten felé fordulás, a cselekvés helyett a mindent megoldó hithez való visszatérés." Elindították a városban a családfelajánlási mozgalmat, s az azt ismertető füzetet 15 00O példányban kiosztották. Az egész várost mozgásba hozták a felajánlási ünnepségek előkészületei. A sajtó naponta hozta az újabb híreket, ismertette az ünnepségek programját. Ezek megtartására annak ellenére került sor, hogy egy belügyminiszteri leirat felszólította a főispánt, hogy „az ilyen vallási meggyőződésből eredő megnyilatkozásoknak az önkormányzati szervek által történő" megvalósítását mellőzzék. Pécs mellett néhány más város vezetése is elhatározta ugyanígy hasonló felajánlásra magát, s a belügyminiszter úgy ítélte meg a dolgot, hogy ez más hitfelekezetek számára sérelmes lehet, tehát mint felekezeti ellentétek szítására alkalmas lehetőséget - meg kell akadályozni. A miniszteri leirat május végén érkezett, akkor, amikor Pécsett már minden készen állott a hatalmas méretű egyházi demonstrációra, amely a városi vezetés kezdeményezésére és teljes közreműködésével valósult meg." Bizonyos, hogy nem nagyon túlozta el a korabeli sajtó az ünnepségen résztvevők számát, amikor arról írt, hogy a Széchenyi téren mintegy harmincezren várták a körmenetben résztvevőket. Az utcákon felsorakozott érdeklődőkkel együtt csaknem egész Pécs valamilyen módon kapcsolódott az eseményhez. Természetesen szó sincs arról, hogy ez a minden eddigi eseményt méreteiben túlhaladó rendezvény a hit szálán kapcsolta magához a város csaknem egész lakosságát. Sokakat vonzott a kíváncsiság, a látványosság, a felvonultatott egyházi és világi pompa. Sokan kapcsolódtak szervezetten a leány- vagy legényegyesületen, iskolákon keresztül a kivezényelt levente és katonai alakulatokig. De az is bizonyos, hogy az ismeretlen jövőtől való félelem olyanokat is mozgósított a felajánlkozásban való részvételre, akik nem voltak katolikusok és istenfélők, de még teljesen elszakadni sem tudtak az égi hatalmakba vetett hittől.

100 A Széchenyi téri felajánlás egyik szónoka Virág Ferenc megyéspüspök volt. Beszédének végkicsengése: nem cselekedni kell a háború ellen, hanem bízni kell abban, hogy az Istenbe vetett hit megmenti az egyént és a várost a pusztulástól. A megyéspüspök szentbeszédét Esztergár Lajos rendkívül átgondolt beszéde követte. A hivő ember alapállásából, a szentírásból vett idézetek és gondolatok segítségével úgy építette fel fohászkodását, hogy abban a társadalmi kategóriák teljesen összemosódtak. Az anya és kisded, az ifjú és család felajánlása, kitűnően megfért a munkásokért végzett könyörgés mellett, hogy azután egybekapcsolódjon a munkaadókkal való megértő együttműködéssel, s a „szellem munkásaiért" megfogalmazott fohásszal és végül összeolvadjon a város egész, polgárságát magában foglaló nagy testvéri ölelkezésben.

101 Esztergár Lajos polgármester felajánló imája, amikor oltalmat és segítséget vár a Mennyei Atyától, már azt is elmondja kérésében, hogy „Tanítsd őket, hogy megértsék szent kötelességüket . . ." az anyák úgy, hogy szolgálják az Isten dicsőségét és a nemzet és haza javát. Az apák ,, . . . tudjanak áldozni és dolgozni, jó fiai legyenek az országnak . . ." Felajánlja oltalomra a város munkásságát, gondolatait természetesen a Mindenhatóhoz címezte, de azok közvetlenül az érdekeltekre irányultak: „Add Uram, hogy e város minden munkása jól végezze dolgát, s a munkaadók szívébe adj megértést, hogy a munkások és munkaadók kölcsönös megbecsülésben és szeretetben összeforrva, s egymást kiegészítve szolgálhassák a Te bölcs akaratodat. . ." Ez már világosabb beszéd, itt már nemcsak arról van szó, hogy az isteni gondviselés átsegít a bajokon, hanem, hogy ki-ki a maga posztján tegyen eleget feladatainak, amellyel szolgálja a hazát. S ha eddig nem lett volna minden egyértelmű és világos, a továbbiakban ezt félreérthetetlenül mindenkinek tudomására hozza: „Jézus Szent Szíve, vedd oltalmadba városunk minden fiát, akit a haza szolgálatára elhívott. Akár harcterekre, akár máshova távoztak falaink közül, hozd vissza őket erőben, egészségben mindnyájunk örömére. S ha vérzivatarral vered meg őket, add nekik kegyelmedet, hogy el ne tántoruljanak egy pillanatra sem szent kötelességeiktől. De ha másként rendelkezel róluk, adj nekik boldog halált... s áldozatukból sarjaszd ki a szebb magyar jövőnket." A felajánló imába jól belefért a háborúban való következetes részvétel, az élet elvesztése is, mert ez is az isteni elrendelés szerint történik. A cselekvésnek tehát van meghatározott iránya, a következetes részvétel a nemzet érdekeit szolgáló feladatokban, ahova tartozik a háború is. Tartózkodni kell azonban mindentől, ami megzavarná az emberek együttélését, tudomásul véve, hogy az Isten kinek-kinek más helyet és sorsot rendelt.

102