Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

az 1942/43-as esztendőkben. A rendőrség pécsi kapitányságának helyzetjelentéseiben a Magyar Megújulás Pártja legfeljebb egy sort kapott, általában ezzel a szöveggel: „A párt az elmúlt hónap folyamán semmiféle említésre méltó ténykedést nem mutatott fel". Pécsi vezetője Rihmer Béla volt, aki fontosnak tartotta, hogy a vezetőség rendszeresen találkozzon, de semmiféle agitációt nem fejtett ki a taglétszám növelése érdekében. Összejövetelei rendszeresen visszatérő témája a hadihelyzet ismertetése, annak kifejtése, hogy a hadicélok szolgálatába kell állítani minden erőt és fel kell lépni a káros, suttogó propaganda ellen. Óvakodtak minden szélsőségtől, ami esetleg rendőri intézkedéseket vont volna maga után. 1943. február 27-én Pécsre érkezett a párt országos vezetője, Imrédy Béla. Kíséretében volt Zach Emil ny. vezérezredes, Horváth Géza ny. ezredes, országgyűlési képviselő és Tényi Kálmán, a párt kaposvári vezetője. Imrédyt a vasútállomáson a Maurinum ifjúságának 18 tagú küldöttsége és a párt helyi vezetői fogadták, a Szt. Mór Kollégiumban szállt meg. Látogatásának célja a pécsi választmányi ülésen való részvétel és egy, a „magyar sorskérdésről" szóló előadás megtartása volt.

96 A párt választmányi ülésén mintegy 400-an vettek részt, nagyrészük munkás, kisiparos, kiskereskedő s csak igen kevés értelmiségi. Rihmer Béla bevezető szavai után, amelyekben Imrédyt, mint a magyar katona eszményképét állította be, s antiszemita megnyilatkozásokat tett, felszólalt a párt országos vezetője, kijelentve, hogy a „háború elhúzódása nem a tengelyhatalmak mellett dolgozik... a nemzetpolitika legfőbb célkitűzése a háború megnyerése kell hogy legyen, meg kell szüntetni az emberek körében élő kétkedést, véget kell vetni az örökös meg nem értésnek, a háború érdekében mindent vállalni kell, új európai rendet kell teremteni. . . Egyetért Kállayval, hogy a „Szovjet elleni háború a mi háborúnk és ezért támogatni kívánja célkitűzésében". Ugyanakkor bírálja a miniszterelnököt azért, mert az utóbbi időben nagyon hallgat. Ellenzéki harcát, megértő keretek között azért és addig folytatja - fejezte be beszédét - amíg az ország politikai iránytűje helyes irányba nem fordul. Február 28-án a „magyar sorskérdésről" tartott előadáson főleg fiatalok vettek részt, egyetemi hallgatók, a Szt. Mór Kollégium lakói, akik felkérték az előadás megtartására Imrédyt. Beszédének központi magva „Magyarország helye és betöltött szerepe a Kárpát-medencében", melyet a következő szélsőséges gondolatok jellemeztek: ,,A Kárpátok medencéje nemcsak természeti, de népi, politikai adottságok körülményei szerint képez egységes területet. Tudatában vagyunk annak, hogy nincs tiszta faj, de vérségi és faji egység azért lehetséges, a különböző népi nemzetiségek között. Néplélek, kultúra, gondolkodásmód, és munkametódus a velünk századokon át sorsközösségben élő nemzetiséget asszimilálta . . . Hazánk nemzeti államformájában való népi életet biztosít... A nemzeti alapon élni akaró népek tábora világméretű harcban áll a nemzet feletti princípiumon alapuló államok táborával". Elemezte a nemzeti és nemzetközi szocializmus közötti különbségeket és a magyarságnak a Kárpát-medencében betöltött hivatását. Az elhangzott megnyilatkozások keresztmetszetét adták Imrédy felfogásának a nemzeti szocializmusról, amelynek sajátos vonása a magyarságnak a Kárpát-medencében betöltött - geopolitikai és történelmi adottságokból következő - vezető szerepe. A nemzetiségi kérdés olyan „megoldását", amely a népi kultúra fejlesztésén keresztül hozzájárul a magasabb magyar kultúra szintéziséhez. Nem utolsó sorban pedig Magyarország háborúban való részvételének a magyar érdekekből következő, minden áldozatot megérdemlő magyarázatát. Az elhangzottak a jelenlévők tetszé-