Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

fogása, hogy bizonyos fokú béremelés elöl nem lehet kitérni. 5% béremelésről beszélnek. Két fontos mozzanatot kell figyelembe venni: 1. Az olasz háború miatt a forgalom a Földközi-tengeren megszűnt, a nyersanyagbeszerzés nehézségekbe fog ütközni. Ennek következtében 1-2 hónapon belül munkanélküliség lesz, főleg a gépiparban. Kb. 70-80 ezer munkanélkülire kell számítani. 2. Mennél nehezebb lesz a nyersanyag beszerzése, oly mértékben emelkednek az iparcikkek árai és abban a mértékben fognak a mezőgazdasági cikkek drágulni. Kérdés, helyeseljünk-c egy béremelést? Milyen mértékben? (Esetleg index számok szerint.) A tisztviselői kategóriák benne legyenek-e? Tájékozásul megadja ahogy a bérek és fizetések 630-650 millió pengő között mozognak. Nézete szerint a kezdeményezést a munkaadók ne adják ki a kezükből. Ha rajtuk kívül álló tényezők nyomására kell megadni a béremelést, az a munkaadókra hátrányos lenne. Ennek a kérdésnek kényes politikai háttere van. Ha már adni kell, mi adjuk meg, a magunk kezdeményezésére. A K. M.-t meg kell győzni, hogy a béremelés csak áthárítás mellett lehetséges. Kérdés, mit enged meg? A béremelést háborús pótlék alakjában képzeli. Gépipar (Stromfeld) : A bérkérdés legjobban őket érdekli, mert jelenleg kb. 160 000 munkást foglalkoztatnak. Béremelést akkor indokolt adni, ha a drágulás legalább 10%-os. Jelenleg a megélhetési index szám 3,5% emelkedést mutat. Ez nem indokolja a béremelést. Annyi munkást vettek fel, hogy egy családból 3-4-en dolgoznak, továbbá a .munkaidőt is meghosszabbították, úgy, hogy a munkások a keresetekkel meg vannak elégedve, és így nyugalom is van. A minisztérium egyik osztálya akar valamit csinálni. Kb. 4 szakszervezet van, amelyek azonban szerepet nem tudnak játszani, mert kevesen vannak benne. A szakszervezetek egymásnak konkurrenoiát csinálnak. A munkásoknak azoban nem kellettek, mert jól megy a dolguk. Sehol komoly nyugtalanság nincsen és ne fessük falra az ördögöt. 3,5% liquidálása nem időszerű. Ha a minisztérium béremelést ad, akkor vállalja is érte a felelősséget. Semmiesetre se adják ki a béremelést a munkabérmegállapító bizottságnak, mert azok nem értenek hozzá. Összefoglalva azt amit. mondott; nem tartja szükségesnek a béremelést, mert: 1. nincsen komoly munkásmozgalom; 2. nincsen olyan drágulás, ami azt indokolná; 3. hetek múlva igen megszaporodnak a munkanélküliek; 4. ha béremelést kell csinálni, ez ne menjen a munkaadók felelősségére. Ha a kormány vállalja érte a felelősséget, akkor is mondjon ki egy számot, vagyis általánosítsa a béremelést. Az iparok legnagyobb része a gépipar álláspontjához járult hozzá és hosszas vita után az a vélemény alakult ki, hogy ne hozzanak határozatot, mert az úgyis kiszivárog és a szakszervezetek ezt ki fogják használni. A vitából úgyis látja az igazgatóság a szövetség álláspontját. Egyelőre tehát várni kell. Ha a kormány valamit csinálni akar, azért vállalja a felelősséget; mielőtt azonban határozna, hallgassa meg a szövetség véleményét. Az esetleges béremelést feltétlenül át kell hárítani a gyártmányokra. Elnök határozat nélkül az ülést berekeszti. . ."

ü A második béosi döntés eredményeként bekövetkezett újabb jelentős területi revízió hatására a szociális problémák átmenetileg háttérbe kerültek a mindent elárasztó „nemzeti egymásbaölelkezéssel" szemben. Mivel a szociális feszítettség nem oldódott fel, természetes, hogy a kérdés hamarosan ismét előtérbe került, mégpedig úgy, hogy a szélsőjobboldal maximálisan kihasznált minden benne levő lehetőséget. Különösen a bányamunkások körében, ahol a nyomor és elkeseredettség a legnagyobb volt, sikerült jelentős befolyásra szert tenniök. A munkások körében egyre gyakrabban merül fel a munkabeszüntetés gondolata, s a nyilas pártvezérek felismerve az ebben rejlő kedvező lehetőséget, nem haboztak politikai céljaikra kihasználni. A bányaterületeken a nyilas agitáció évek óta folyt. A különböző szélsőjobboldali szervezetek már az 1937-es nagy sztrájkot követően kísérletet tettek az elkeseredett bányászok megnyerésére. Festetics gróf személyesen járt a Pécs környéki bányavidéken, felszólítva a munkásokat, hogy hagyják ott a szociáldemokratákat, s csatlakozzanak az ő pártjához. Megjelenése közvetlenül a sztrájk befejezése után