Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM A HARMINCAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN
A tagdíjfizetés elmaradása a rossz kereseti viszonyokon túl a passzivitással is összefüggött. A szakszervezeti bizottság tevékenysége rendszeres volt, havonta üléseztek, ugyancsak rendszeresek voltak az összvezetőségi összejövetelek is. Az ifjúsági csoport, ami a közelmúltban leleplezett kommunista szervezkedés miatt felbomlott, újjászerveződött. Az újra szerveződés eredményeképpen 25-30 taggal működött, s a végrehajtó bizottság ellenőrzése mellett rendszeresen összejöttek. A nőbizottság kéthetente ülésezett. A "ők rendszeresen részt vettek az agitációs munkában és eredményeket is elértek párttagok és Népszava-előfizetők szervezése terén. A jelentés néhány egyéb kérdéssel is foglalkozott. Megállapította, hogy a pártszervezet nem rendelkezett könyvtárral, a szakszervezet azonban igen, de a tagság nem igen vette igénybe. A szervezetnek az értelmiséggel és a polgársággal szorosabb kapcsolata nincs, csak kisiparos tagjai vannak. Ennek némileg ellentmond az, hogy a téli időszakban folyó oktatáson belül 20 előadásnak a fele - „egyetemi előadás" volt. Volt német és számtan tanfolyam is (55 hallgatóval), ami szintén az értelmiséggel meglévő kapcsolatra utal. A szervezetben megfigyelhető hangulatról a jelentést tevő így írt: „A német és osztrák események hatására általános lelki lehangoltság tapasztalható a végrehajtó bizottsági tagoknál, de a pártszervezet szelleme egészséges, pártellenes agitációnak nincs nyoma, elégededenség nincs a pártvezetőséggcl szemben, belső veszekedés vagy egyenetlenség nem tapasztalható." Bizonyos, hogy ezeknek a megállapításoknak volt alapja, s egy részét feltétlenül pozitívnek kell tekinteni a szervezet tevékenységének megítélésekor is.-A problémát az jelenti, hogy „a pártszervezet szelleme egészséges" megfogalmazás azt is kifejezi, .hogy nincs balról jövő támadás sem, a központ mérsékelt vonalát követő vezetőséggel szemben. Az idő azonban, röviddel a pécsi nagy kommunista perek lefolyása után erre valóban nem igen volt alkalmas. A pécsi szervezetről kialakított kép talán annyiban volt pozitívabb, mint a többi meglátogatott vidéki szervezeté, hogy itt nyomon lehetett követni valami folyamatosságot a szervezeti életben, s nem rontották az amúgy sem nagy hatékonyságot rossz emberi kapcsolatok. A jelentéssel lényegében egyidőben a rendőrség a szociáldemokrata párttagok számát 8ooo-re, a szakszervezetekét 3000-re, a szociáldemokrata érzelmű egyéneket pedig 12-13 ooo-re becsülte. Az így közölt számok forrásaira azonban nem utal a szociáldemokrata párt erőviszonyairól készült kimutatás. 21 2. Az építőipari munkásság helyzete és mozgalmai 1934 márciusában igen jelentős sikert értek el a pécsi építőmunkások. Kollektív szerződést létesítettek a munkaadókkal. Ennek fontosságát csak aláhúzza, hogy az építőipari munkások már évek óta nehéz viszonyok között éltek. Normális körülmények között is csak 7-8 hónapot dolgoztak, s ez alatt kellett biztosítani az egész esztendőre a család megélhetését. A válság évei alatt csak nagyon keveseknek adatott meg, hogy huzamosabb ideig dolgozhassanak, többségük tétlenségre volt kárhoztatva. Hiába ostromolták a város vezetését, hogy létesítsen építőipari munkahelyeket, a rendelkezésre álló anyagi erők ehhez nem bizonyultak elegendőnek. Néhány építkezés ugyan megindult, de kevés munkaerőt kötött le, s a vállalkozók kihasználva a munkaerőkínálat bőségét, igyekeztek a béreket a lehető legalacsonyabbra szorítani. Ilyen körülmények között tehát eredménynek kell tekinteni, hogy a kőművesmunkásoknak sikerült kollektív szerződést kötniök. 22 Ennek értelmében a munkaidő reggel 7-től 12 óráig, délután 1-4 óráig tart, tehát nyolc óra. A minimális órabérek: két évnél rövidebb ideje dolgozók 35-45 fillért kapnak. A túlórapótlékot úgy szabályozták, hogy az első 2 óra után a bér 20%-a,
