Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTSZERVEZET ÚJJÁSZERVEZÉSE, A SZAKSZERVEZETEK KIÉPÍTÉSE i. A párt és szakszervezetek újjászervezésének sikerei 1922. év tavaszától több országos és helyi tényező együtthatása eredményeképpen a szociáldemokrata szakszervezkedés Pécsett is sikereket ért el. A mozgalom intenzitása, a pártban és a szakszervezetekben folyó politikai és ideológiai munka színvonala azonban nem érte el a megszállás alatti, vagy azt megelőző időszakét. A fellendülés tehát viszonylagos. Az ellenforradalmi rendszer kiterjesztését követő időszak politikai tényezőinek az a törekvése, hogy a munkásszervezetet közvetlenül felhasználja az országhoz visszakerült területeken a rendszer konszolidációjához, átmenetileg sikerült. Az augusztustól októberig eltelt időszakban a mozgalom szervezeti fejlődésében törés állott be, munkásság eszmei fejlődését negatív hatások érték.

68 A jobboldali vezetőséget a szociáldemokrata munkásságnak 1921. november és 1922. február között sikerült végül is elszigetelnie, leváltania. Sok múlott ezt követően azon, hogy az SZDP országos vezetőségétől milyen támogatást kap a pécsi mozgalom. Az SZDP központja a mozgalom talpraállítását, a szerb megszállástól felszabadult területeken az első időszakban nem tudta befolyásolni, személyes képviselőjével, a jobboldali Szerdahelyi Sándorral igyekezett minden megmozdulástól távoltartani a munkásságot. A mozgalom kibontakozásához a személyi feltételek átmenetileg kedvezően alakultak. 1922 februárjában Vági Istvánt jelölte a központi vezetőség az újjáalakult pécsi pártszervezet élére. Vági kiváló agitációs és szervező készséggel rendelkezett, nem nélkülözte a személyes bátorságot sem. A szociáldemokrata munkásmozgalom szervezeti kiépülésére és megerősödésére további tényezők is kedveztek. A háború után elhúzódó válság, a gyár és kisipar egyes ágazatainak rendkívüli hanyatlása, a nyersanyagaitól és piacaitól elzárt pécsi iparban fokozottan jelentkezett. Ezen 1922-ben lényegesen nem változtatott az a tény, hogy a demarkációs vonal felszámolásával a gazdasági kapcsolatok újra kialakulhattak. Az infláció, a nyersanyaghiány, az emelkedő élelmiszerárak, lakbérek emelkedésének gyors üteme itt nem részletezhető szociális nyomorúságot okozott.

69 A helyi hatóságok egy sor rendelkezése csak súlyosbította az általános helyzetet, így pl. a megszállás alatti munkabéreket, amelyeket a szakszervezetek vívtak ki, erősen lecsökkentették. A kollektív szerződéseket Pécsett a kormánybiztos egy toll-