Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
legkevésbé természetes. Ezek után már csak az volt kérdéses, hogy a tervezett megtorló és fegyelmező lépéseket milyen ütemben fogják megvalósítani, illetve, hogy mennyire lesznek partnerei a kormányzatnak, amely a véres események nemzetközi visszhangja miatt mielőbb szerette volna ezt a kényelmetlen ügyet lezárni. Eközben a teljesen magukra maradt, elárult bányászok az éhségtől elgyengülve, de szilárd határozottsággal várták a felülről jövő híreket. A bányavezetőség azonban változatlanul megtagad minden érintkezést a sztráj kólókkal, illetve ragaszkodik ahhoz, hogy ha akarnak valamit, megbízottaikat küldjék ki. A sztrájkolok ennek az igénynek nem tettek eleget. A bányaigazgató ezután elrendelte, hogy senki nem tarthat kapcsolatot a mélyben lévőkkel, ha csörögne is a telefon, senkinek nem szabad felvennie. A helyzet teljesen megmerevedett, mert a bányaigazgató Bornemisza Géza miniszter kérésére sem hajlandó hozzájárulni, hogy Raub János kapcsolatot teremtsen a sztrájkolókkal. Mereven ragaszkodik ahhoz az eredetileg közösen kialakított álláspontjához, hogy sztrájkolókkal nem tárgyalnak, illetve semmit nem kezdeményeznek. Délután 3 óra után az akna gyalogjárójában a vasráccsal elzárt nyílás mögött 3-4 méterrel a napszinttől, megjelent a sztrájkolok több vezetője azzal a kéréssel, hogy Raub Jánossal kívánnak beszélni. Végül fél ötkor sor kerül a beszélgetésre a rácson keresztül, Kerényi bányafőtanácsos, Bognár főszolgabíró, a karhatalmi parancsnok és Stubna üzemvezető jelenlétében. Raub tájékoztatta a sztrájkolókat, hogy még semmiféle eredményről nem tud beszámolni, a tárgyalások azonban folyamatban vannak. Elmondta, hogy nem látja értelmét a sztrájk folytatásának, mert a többi aknák nem csatlakoztak. Hasonló értelemben a főbíró és Kerényi is beszélt a sztrájk vezetőivel. Ezek válasza az volt, hogy társaikkal megbeszélik a hallottakat, de bizonyos, hogy addig nem jönnek fel, míg valami eredmény nincsen. Esztergályos is megkísérelte, hogy érintkezésbe lépjen a munkásvezetőkkel, de erre nem kapott lehetőséget, mert a bánya vezetői és a főispán úgy vélekedtek, hogy az MSZDP vezetői egyelőre ne érintkezzenek a sztrájkolókkal. 263 A kormány 25-én délelőtt összeült, hogy kialakítsa a sztrájk kérdésében hivatalos álláspontját. Az eredményt summásan az alábbiakban fogalmazták meg: „A hatóság az erőszakos munkabeszüntetést és rombolást végrehajtó sztrájkolókkal nem tárgyal, a bűnösök büntetlenségét nem hajlandó biztosítani. A sztrájk befejezése esetében ellenben a munkásság jogos bérigényeinek kielégítésére hajlandó, a munkásság egy részének erőszakos fellépése miatt félbeszakadt tárgyalásokat folytatni." 2 ^ A DGT bécsi központjával azonban nem voltak képesek kapcsolatot teremteni, a vállalat hazai vezetése pedig úgy nyilatkozott, hogy semmiféle felhatalmazással nem rendelkezik az ügyben. A kormány igen kényelmetlen helyzetben volt, elsősorban az ügy nagy nyilvánossága miatt. Ezért kiszivárogtatták, hogy Bornemisza iparügyi miniszter átiratot intézett a DGT bécsi központjának, hogy amennyiben 26-án, pénteken de. 11 óráig nem kap választ, hogy a vállalat hajlandó-e a 8%-os bércsökkentés megszüntetésére, kénytelen lesz kijelölni a legkisebb bér megállapítására a bérmegállapító bizottságot. A DGT válasza a kormány ultimátumára csütörtökön este érkezett meg. Hajlandónak mutatkoztak a 8% megszüntetésére abban az esetben, ha szabad kezet kapnak
