Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

meg az Olaszországba irányuló szénszállítást. A hír valóságtartalma nem valószínű, inkább az egységfronttörekvések valamiféle megfogalmazását fedezhetjük fel benne. A bányavállalat december 18-án kifizette a téli segélyt, amelynek kiosztása során a bányászok nyíltan nem állottak elő semmiféle újabb követeléssel. Ekkorra pedig már készen volt az a jegyzék, amit az igazgatóságnak kívántak eljuttatni. Ebben a 8%-os bércsökkentés eltörlését, az 1931. évi kereseti összegek visszaállítását, az akkord-rendszerről a fix fizetésre való áttérést, a nyugdíjjogosultságnak 40 szolgálati évről 30-ra és a korhatárnak 65 évről 50 évre való leszállítását kívánják. A rendőrségi nyomozók véleménye szerint a követelések nagysága arra utal, hogy nem csupán bérjellegű mozgalomról van szó, hanem politikai törekvésekről is. A várható elutasítás esetén bizonyos, hogy sztrájk robban ki. Ennek jelét látják abban is, hogy egy mecsekszabolcsi bányász, miután érdeklődésére nem kapott választ, elment Mohácsra, hogy személyesen győződjön meg az ott felhalmozott szénkészlet nagyságáról.

234 Tolnai József és Ballá Ignác megszaporodott látogatásait is a sztrájk előkészítésével hozták összefüggésbe, bár ennek a valószínűsége nem nagy. Bizonyos, hogy kísérletet tettek a szervezeti élet ébrentartására, a szociáldemokrata pártszervezetek létszámának növelésére, de ez semmiképpen sem társult radikalizmussal, a sztrájkra való agitálással.

235 1936 január elején a DGT elutasította a követelések teljesítését. A sztrájkhangulat fokozódott, amit erősített, hogy ki akarták fejezni a sztrájkoló angliai bányászokkal való szolidaritásukat is. A vállalat a legszigorúbb intézkedések meghozatalát helyezte kilátásba. Január 13-án újabb memorandumot nyújtottak be a munkások, s ezzel egyidejűleg a sztrájkhangulat is tovább erősödött. Az igazgatóság számítva egy esetleges foglalásos sztrájkra, január 15-re üzemszüneti napot rendelt el. Ennek feloldására csak 17-én, a délutáni műszak idejére került sor. Közben a szociáldemokrata vezetőkkel közölték, hogy csak abban az esetben oldják fel a munkaszüneteltetést, ha visszavonják a decemberben beadott bérkérvényt, s ígéretet tesznek, hogy belátható időn belül nem kerül sor bérmozgalomra. A vállalat tehát támadásba ment át, az átmeneti konjunktúra azonnal magabiztossá tette s a szociáldemokrata vezetők visszavonultak. Március i-én újabb bérmozgalom bontakozott ki, amely mögött a keresztényszocialisták álltak. A követelések részben megegyeztek a szociáldemokraták decemberi memorandumában foglaltakkal: a 6, illetve 8%-os bérlevonás megszüntetése, a családi pótlék 10%-kal való emelése. „Felhívás a pécsvidéki bányamunkásokhoz" címmel kiáltványt adtak ki, amely szerint mozgalmukat az egyetemi ifjúság is támogatja. Pártkülönbség nélküli egységakcióra hívták fel a munkásokat. Március 15-ére tüntető felvonulást kívántak szervezni a DGT igazgatói épülete előtt. Erre azonban nem került sor, mert nem tudtak megfelelő tömeget toborozni. Ez egyben annak is kifejezője volt, hogy a mozgalom elszigetelt maradt. Ennek feloldását röplapok terjesztésével is megkísérelték. Kutnyánszky József mecsekszabolcsi bányász Ambrus Ferenc keresztényszocialista vezetőtől jelentős számú röplapot kapott, hogy azokat Szabolcs, Somogy, Vasas telepeken terjessze. A röplap elsősorban a szociáldemokrata munkásokhoz szólt. „Szociáldemokrata testvérek ! . . . mozgalmunknak csak úgy lehet eredménye, ha a munkásság egységesen áll a követelések mögött. Ellen agitátorok meg akarják bontani a munkásság sorait. Valótlan híreket