Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

Április első felében Pécsett járt Korwik Ottó, a DGT vezérigazgatója, s Mecsekszabolcson, a Szt. István-aknán fogadta az összes bányakerületből odarendelt szakszervezeti bizalmiakat. Tájékoztatta őket a DGT nehéz helyzetéről, s kijelentette, hogy jelenleg semmiféle bérkövetelést nem tud teljesíteni, s óva intette a munkások képviselőit, hogy újabb sztrájkmozgalmat vagy politikai akciót kezdjenek. Ugyanakkor a szénpiac javulása esetére kilátásba helyzeti bizonyos szociális intézkedéseket. Mereven elzárkózott az elől, hogy a 8%-os bérlevonást megszüntessék. Korwik olyan igénnyel lépett fel, hogy a bányaigazgatóság csökkentse a szén termelési költségeit. Ennek megvalósítása - a rendőrségi megfigyelő véleménye szerint - másképpen nem lehetséges, csak a munkabérek csökkentésével, vagy több szanált nap beiktatásával, redukált létszámmal történő termelés útján. Ez úgy történik, hogy a berendelt munkások csakis szénkitermeléssel foglalkoznak. A fenntartási és üzemi munkálatoknál dolgozókat a napszinti, ipari és napi munkásokat nem foglalkoztatják, s így lényeges megtakarítást érnek el. A rendőri jelzés arról is beszámol, hogy a DGT vezetői azzal a tervvel foglalkoznak, hogy amennyiben a szociáldemokraták bérmemorandumot nyújtanak be és sztrájkkal fenyegetnének, feleletül kb. 300 munkásnak azonnal felmondanak, elsősorban olyanoknak, akik a korábbi mozgalmakban szerepet játszottak.'

222 A Pécs környéki bányászok helyzetét meglepően reálisan jellemzi egy rendőrségi elemzés. „A munkások már akkor is, amidőn még nem voltak szervezve, de a szociáldemokrata befolyás ideje alatt annál inkább, soha nem voltak megelégedve a vállalat által nyújtott alacsony bérekkel. A vállalat pedig alig tett valamit, hogy ezt az állapotot önmagától feljavítsa, vagy pedig megfelelő szociális intézmények létesítésével ellensúlyozza . . . Akkor, amidőn a bányavállalat különösen Pécsújhegyen, Pécsbányatelepen és Mecsékszabolcson a legmodernebb, külföldön is alig Játható üzemi berendezésekkel rendelkezik, szinte égbekiáltó, hogy alkalmazottainak - tisztviselőket és altiszteket is beleszámítva - szociális érdekeivel úgyszólván - egyáltalán nem törődik — . . .". Az élclemtárak mint szociális intézmények egyáltalán nem működnek. A társulati vendéglőt, mészárszéket, sütőműhelyt a vállalat pályázat útján annak a vállalkozónak nyújtja, aki'a legmagasabb bérleti összeget ajánlja. A vállalatnak egyáltalán nincs kaszinója, strandfürdője, mozija „ . . . Mindezeket egybevetve kétséget kizárólag megállapítható, hogy a bányavállalat elsősorban oka a bányamunkások elégedetlenségének, mert a munkásait rosszul fizeti, szociális téren pedig vajmi keveset tesz a munkások érdekében."

22:J Ugyanakkor e nagyon tárgyilagosnak mondható kép mögött meghúzódik az a tendencia, hogy a problémák gyökere abban van, hogy a vállalat „idegen". Ha nemzeti kezelésbe vennék, alapvető változás következne be. Ezt támasztja alá Drasenovich rendőrtanácsos jelentése, aki tíz bányamunkás véleményét kikérte (4 szociáldemokrata, 3 keresztényszocialista, 2 gazdasági nemzeti szövetség vezetőségi tag és 2 párton kívüli), valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy a mozgalomban csak abban az esetben állna be nyugalom, ha a bányát a magyar állam megvenné, vagy legalábbis magyar kezekbe jutna, „mert akkor a bánya jövedelme nem menne külföldre, s akkor a bánya tulajdonosának inkább érdekében feküdnék, hogy munkásait jobban fizesse". Mindehhez azonban még azt is hozzáteszi, hogy „Kétségtelenül maradandóbb eredményeket lehetne elérni, ha úgy a rendőrhatósági, mint a végrehajtó rendőri jogkör tekintetében is egységességet lehetne elérni olyan formán, hogy egy rendőrhatóság és egy karhatalmi szerv látná itt cl a szolgálatot."

2-'* Harmincévi bányatelepen eltöltött rendőri szolgálat tapasztalatainak birtokában a munkásprobléma megoldásának kulcsát abban summázza, hogy „ . .. a bányaüzem mielőbb magyar kézbe jutna, a munkásság bérviszonyai lényegesen feljavulnának, nemzeti irányú, hathatós szervezkedés indulna meg a bányászok között, s egységes rendőrhatóság egységes karhatalommal biztosítaná a déli határhoz oly közel eső, nagy jelentőségű bányavidéken a közrendet és közbiztonságot".