Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

február 2-án délután összehívta az elbocsátott bányászokat, s miután ismertette a tárgyalások eredményeit, s a további lehetőségeket, azt javasolta, hogy titkos szavazással döntsenek a bányavezetőség feltételeinek elfogadásáról. A megtartott szavazás eredményeként 56-an igennel, 21-en nemmel szavaztak, míg 33-an tartózkodtak a szavazástól, 4 szavazat érvénytelen volt. A többség tehát az ajánlat elfogadása mellett volt. Ez egyben azt is kifejezte, hogy a januári mozgalom lényegében sikertelenül végződött.

217 Február 3-án a vállalat hirdetménye arról tudósított, hogy a november 26-án megadott és január 5-én visszavont kedvezményeket újból visszaállította, azzal a kikötéssel, hogy mindkét üzemszüneti napon, a berendelt munkások nemcsak fenntartási, hanem széntermelő munkát is kötelesek végezni. A továbbiakban az elbocsátottak visszavételének feltételeiről, s arról tájékoztatott, hogy amennyiben károkozásra nem került sor, nem él a munkásokkal szemben megtorlással. Felhívta a munkásokat, hogy a rendzavarás, fegyelmezetlenség a jövőben azonnali elbocsátást von maga után.

218 Február 4-én a bányamunkások valamennyi kerületben felvették a munkát. A lezajlott események summázásaként a február 8-i baloldali összesítő így fogalmaz: „Az kétségtelen, hogy a pécsvidéki bányászságot ma már nem jellemzi az az öntudatos összetartás, mint aminek tavaly október 11 — 16-t sztrájkban tanújelét adta." Ezzel a megállapítással egyetérthetünk. Az események valóban azt mutatták, hogy az októberi egység már a múlté. Bár a szociáldemokraták néhány héttel korábbi nagy szervezési sikerei még nem tűntek el, a folyamat elindult. Ennek az érzékelése olvasható ki a korábban idézett jelentés alábbi soraiból is: ,,A szociáldemokrata párt és a nemzeti egység pártja között előreláthatólag erős politikai harc fog a pécsi szénmedencében kifejlődni. Számbelileg és szervezettség tekintetében még a szociáldemokrata párt van túlsúlyban."

219 A sztrájk után bizonyos nyugalmi időszak állt be a bányatelepeken, de ez nem jelentett teljes nyugalmat. Mozgalmak helyett most a legképtelenebb hírek kergették egymást. Tartotta magát a hír, hogy a DGT a bányákat eladja a MÁV-nak, vagy más magyar érdekeltségnek, vagy esetleg az olaszoknak. Hírek terjengtek Balsay nyugdíjazásáról, s a bányatelepi bányakerület főnökéről, aki sztrájkba ugratta bányászait. Majd arról, hogy mindketten szabálytalanságokat követtek el a bányászok bérezése körül, s ezért nyugdíjazták őket.

220 Közben lezajlott a Keresztényszocialista Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége kongresszusa, amelyen határozati javaslatot fogadtak el a munkabérek rendezése, a bányászok nyugbérének emelése, a régi baleseti járulékok visszaállítása, a munkásság személyes szabadságát és a munka szabadságát védő törvények megalkotása érdekében, ez utóbbiakat a szociáldemokrata munkások „terrorja" elleni védekezés jegyében. A mindössze 21 főt számláló kongresszus határozatainak semmiféle hatása nem volt a Pécs vidéki bányászokra.

221 Nagyobb érdeklődésre tartott számot a szociáldemokrata szakszervezeti tisztújítás, ami jól mutatta a munkások körében uralkodó hangulatot. Többségében olyanokat választottak meg, akik a Bertrandt-Tolnai vonal képviselői voltak. Időközben - Pécsbányatelepen a szociáldemokrata bányászszakszervezet fizető tagjainak a létszáma körülbelül a felére apadt. Ugyanakkor a Gömbös-féle Nemzeti Egység Pártja rövid idő alatt 1200 fővel gyarapodott a bányakerületekben. A szociáldemokrata szervezetek bomlásának legjobb bizonyítéka, hogy a NEP-hez pártolók