Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

nem tették meg. A bányászok így a reggeli munkakezdéskor zavartalanul jutottak le az aknákon a bányába. - A sztrájk azonban nem az eredeti határozatnak megfelelően indult el. A pécsbányatelepiek provokátorok hatására a délután kettőre tervezett munkabeszüntetést már reggel 7 órakor megkezdték. Ennek az lett a következménye, hogy a megfelelő kapcsolatteremtés hiánya miatt a vasasiak és szabolcsiak nem csatlakoztak. Illetve az eredeti tervnek megfelelően, a délutáni műszakot várták, hogy velük együtt kezdjék meg a föld alatti munkabeszüntetést. Ezeket a munkásokat azonban már nem engedték leszállni, s a tájékoztatás lehetetlensége miatt a föld alatt várakozó munkások néhány órán belül feljöttek a felszínre. A következő napra azonban a bányaigazgatóság már természetesen munkaszünetet rendelt el.

212 A pécsbányatelepi bánya mélyén tartózkodó munkások a szállítókasok járását megakadályozták olyan módon, hogy a Széchenyi-aknán a kason keresztül egy tele csillékből álló vonatot állítottak, míg az András-aknán az aknaszájakat az egyes szinteken gerendákkal beácsolták, ezután az aknában lévő járóosztály néhány létráját kiépítették. A bizalmiak végigjárva a munkahelyeket, az ott tartózkodó munkásokat a Széchenyi-akna IV. szintjén összegyűjtötték. Az összes szinteken a kijáratokhoz őrséget állítottak, hogy- minden meglepetésnek elejét vegyék. A sztrájkolok vezetői, Barlos József, Pécsi Mihály, Amman József voltak, illetve Szupancsics Ferenc, aki buzdító beszédet tartva kijelentette: „Azt is akarjuk, dűljön össze minden, az egész Magyarország, ezzel a kapitalista rendszerrel együtt."

213 Az első sztrájknapon este nyolc órakor az András-akna járóosztályán keresztül Kröhling Mihály öt társával együtt megkísérelte élelmiszer levitelét a sztrájkólókhoz. Ezt a szándékukat az éjjeliőr megzavarta. Ezután a Károly-akna részén lévő gurítónál kísérelték meg a lejutást, ez azonban el volt tömedékelve. Erre átmentek Mecsekszabolcsra, ahol az erdőben lévő gurítón keresztül a György-aknához értek. Mivel annak járóosztályán a létrák ki voltak építve, az aknaácsolaton köteleken leereszkedtek, majd a bánya mélyén folytatták útjukat. Rendkívül nagy megerőltetés eredményeként, vizes helyeken bujkálva, majd eltévedve is, végül másnap reggel fél kilenckor elérték a sztráj kólókat, akik között kiosztották a magukkal hozott kb. 20 kg tepertőt, 25 kg kenyeret, sósborszeszt, cukrot és narancsot. Ezután az András-akna járóosztályán felmentek a napszintre.

214 A második sztrájknap éjjelén való leszállításra igen jelentős élelmiszermennyiséget gyűjtöttek össze, számítva arra, hogy a sztrájk hosszabb ideig tarthat, s a karhatalom mindent meg fog tenni az élelemnek a sztrájkolókhoz való eljuttatása ellen. Több cassián-telepi és pécsi kereskedő, iparos is kilátásba helyezte a további segítséget (pl. Horvát József, Méhész Lajos, Schaf fer Frigyes)^ A keresztényszocialisták igyekeztek elérni, hogy a bányában maradt szaktársaik feljöhessenek. Ennek érdekében igénybe vették a kirendeltség vezetőjének segítségét is, aki figyelmeztette a bányászokat a feljönni akarók akadályozásának büntetőjogi következményére, az eredmény azonban mindössze néhány ember feljövetele volt. A sztrájk első napjának délelőttjén Bertrandt Antal is kísérletet tett, hogy felhozza a sztrájkotokat, de nem járt sikerrel. A második napon délben Raab István és Gasteiger József bizalmiak kísérlete sikerrel járt, felszínre hozták a munkásokat, azzal az érveléssel, hogy az igazgatóság csak akkor hajlandó tárgyalni, ha a munkabeszüntetést befejezik.

216