Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
i4-en reggel Pécsre érkezett Michnay Árpád miniszteri tanácsos, a kormány megbízottja, hogy a szembenálló felek között közvetítsen. Ekkor érkezett Pécsre Peyer Károly is. A délelőtt folyamán lezajlott tárgyalások még nem jártak eredménnyel. A délután folytatódó tárgyalások este 11 órára a vezetők megegyezésével zárultak. A megállapodás szövege a következő volt: ,,A munka azonnali megkezdése esetén : 1. Az őszi segély, azaz 57 300 pengő ez év október 23-áig kifizetésre kerül; 2. Téli segély címén ugyancsak 57 300 pengő karácsony előtt kerül kifizetésre; 3. Amennyiben a munka megkezdéséig a sztrájkolok erőszakos kárt nem okoznak, sen'ki semmilyen oldalról r>cn\ részesülhet megtorlásban; 4. A sztrájk miatt az üdülési szabadság senkitől meg nem vonható ; 5. A bányamunkások nyers keresetéből eszközölt levonásé/kát, a kormány képviselője a legrövidebb időn belül felül fogja vizsgálni és annak eredményéhez képest a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrnak javaslatot fog tenni". Ezek szerint a Kereskedelemügyi Minisztérium képviselői és a bányavállalat vezetői között a MÁV-szénrendelések s ezek révén a műszakok számának növelésére vonatkozóan nem jött létre megállapodás. A miniszter képviselői a tárgyalások során kilátásba helyezték, hogy oda fognak hatni, hogy a MÁV a szénrendelését anynyira fokozza, hogy a bányavállalat havonként eggyel több műszakot iktathasson be. A megegyezésből megállapítható, hogy az a rosszabb minőségű szenet termelő és így csak kevesebb műszakban foglalkoztatott pécsbányatelepi bányamunkásokra nézve jelentős volt, de a többire alig valamelyes eredményt tartalmaz. A szociáldemokraták vezetői a miniszteri megbízottal folytatott tárgyalások során nem voltak hajlandók a „Komócsy-párttal" egy asztalhoz ülni s így azok csak a megállapodás után a folyosón értesültek a bányaigazgatóság 5 pontjáról. m Valószínű, hogy a helyi vezetők ellentétére utal ez a megállapítás, mert a keresztényszocialisták központi titkára Schlank Hermann részt vett a tárgyalásokon s annak eredményeit Pécsbányatelcpen népes munkásgyűlés előtt ő ismertette. Előadása rendkívül kedvezőtlen fogadtatásban részesült. Az elégedetlenséget nagyon jól kifejezi, hogy a mintegy 450-500 bányamunkásból kb. háromszázan, főleg Ulimann- és Cassián-telepiek otthagyták a gyűlést és Mecsekszabolcsra indultak. A Bánom-tetőnél a karhatalom megállította az elkeseredett tömeget. A kirendelt őrszemélyzet parancsnoka ismertette velük a megegyezés lényegét s felhívta figyelmüket, hogy ,,amikor a mecsekszabolcsi és vasasi jobb szenet termelő munkások azt elfogadták, ők hiába akarnak tovább sztrájkolni, mert nem érhetnek el semmit". Ezek után a tömeget szétoszlatták s csa'k annyit engedtek meg, hogy néhány megbízottuk személyesen győződhessen meg Szabolcson a tényleges helyzetről. A jelentés szerint ,, . . . A Szabolcs felé vonuló tömeg izgatott hangulatban volt és az őrszemélyzetnek csak erélyes fellépésére volt hajlandó megállni, de mire hozzájuk intéztem szavaimat, már nyugodtan hallgattak végig. Különösebb rendzavarás nem történt, csak néhány fiatalkorú suhanc a kommunizmust éltette, miközben Mecsekszabolcs felé elszaladtak. Mások pedig, a visszafelé való útjukba esett p,alahányóról néhány ott dolgozó munkást elzavartak". 187 A megállapodás elfogadtatása nem kis nehézségébe ütközött a szociáldemokrata vezetőknek sem. Peyer személyesen is részt vett a bánya mélyén tartott tájékoztatókon s így közvetlenül győződhetett meg a munkások rendkívül rossz hangulatáról. Hamarosan olyan hírek szállingóztak, hogy a munkások csak azért fogadták el a megegyezést és vették fel most a munkát, hogy a 19-i fizetést s az ennek nyomán járó két hétre szóló élelmitári kiutalást, valamint a 23-án esedékes őszi segélyt felvegyék. Ezt követően ismét sztrájkba lépnek „és pedig az eddig abban részt nem vettek útján a pécsbányatelepi aknákra is kiterjedően". 188
