Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

Oktober 11-én a bányaigazgatóság Vasason kihirdette a tárgyalások eredményét. Ekkor értesült a munkásság arról, hogy téli segély címén a vájárok a beígért 17 pengő helyett, csak 15 pengő 50 fillért kapnak. A segédvájárok 13 pengőt, a csillések 10,50 pengőt, a külszíni szakmunkások 14 pengőt. A hirdetmény mindezeken túl azt is közölte a munkásokkal, hogy a vállalat a 6-8%-os bérlevonást nem szünteti meg. A munkásoknak az üzemszüneti napokon történő behívását lehetőleg egyforma mértékben foganatosítja, hogy az egyes munkáskategóriák a különböző bányakerületekben lehetőleg egyformán keressenek. A bérfizetéseket a lehetőséghez képest délelőtti órákban tartják s a szeptember 21-22-i sztrájkkal kapcsolatosan kiszabott fegyelmi büntetéseket kivételesen elengedik.

180 A rendkívül feszült helyzetben, amikor mindenki bizakodott, ez a hír elkeseredést, tiltakozást váltott ki. Ügy vélekedtek, hogy az igazgatóság megszegte adott szavát. A délután 2 órakor leszálló munkások Vasason sztrájkba kezdtek. A munkások rendesen leszálltak a bányába, ott azonban nem mentek munkahelyeikre, hanem a rakodón maradtak s távbeszélőn értesítették a bányavezetőt, hogy mindaddig nem dolgoznak és nem mennek fel, míg az eredetileg megígért őszi segélyt meg nem kapják. Mivel a vállalat pécsi vezetése a bécsi vezérigazgatóság nélkül nem mert dönteni, a követelésre a választ csak órákkal később adta meg. Bár közölték, hogy hajlandóak az eredetileg beígért segélyösszeget megadni, a bányászok ezzel már nem elégedtek meg. Követelték a 6 illetve 8%-os bércsökkentés megszüntetését is. Ezt a követelést azonnal visszautasította a pécsi igazgatóság, mire a munkások elhatározták a föld alatti éhségsztrájkot. Döntésükben nem ingatta meg őket a bányavállalat kérésére közéjük leszállt Szabó Jenő sem, sőt felküldtek evőés ivóedényeiket, s a felszínre nyíló gurítók elé őröket állítottak. A bányavállalat a reggel 6 órakor munkára jelentkezett bányászokat nem engedte leszállni, mert ezzel csak a sztrájkban résztvevők számát szaporította volna. A mecsekszabolcsi Szt. István-aknán reggel 6 órakor a bányászok rendesen leszálltak, de a vasasiak mintájára ők sem vették fel a munkát, hanem a rakodón gyülekeztek. Hozzájuk csatlakoztak a Ferenc József akna bányamunkásai is, akik szintén leszálltak, majd a föld alatt a Szt. István aknai rakodóra mentek. A délelőtt folyamán a vasasiakkal megegyező kívánságot küldtek az igazgatósághoz, kiegészítve azzal, hogy a sztrájk folyamán kieső munkabéreiket is térítsék meg. A három aknában összesen 850 munkás sztrájkolt a kerület 2513 bányászából. A többi munkás általában lakásán tartózkodott. A pécsbányatelepi rendőrség vezetője úgy tudta, hogy a bányászfeleségek Pécsre akarnak menni és a városban tüntető felvonulást rendeznek. A tárna mélyén lévők és a felszín között bizalmi férfiak tartották a kapcsolatot. A bányatelep orvosa is le akart szállni a tárnába a Thomen aknánál, de a sztrájkolok nem járultak hozzá, annak ellenére, hogy az éhség és a bányában lévő gáz negyvenhat embert teljesen elgyöngített, közülük többet a felszínre kellett hozni súlyos állapota miatt. A pécsi csendőrkerületnek a táviratából kitűnik, hogy a sztrájk miatt a vasasi és mecsekszabolcsi őrsöket 20-20 fővel megerősítették. Egry László szárnyparancsnokot a helyszínre kirendelték s a közigazgatási hatóság kérésére egy század bonvédet is a helyszínre küldtek karhatalomként. Pécsbányatelepen 14 rendőr állt készenlétben, további 20 rendőr riadóautókkal Pécsett a kapitányságon várt arra, hogy szükség esetén 15 perc alatt a helyszínre szállítsák. Szapáry főispán állandó telefonügyeletet is elrendelt a környező községekben (Szászvár, Mágocs, Mohács, Siklós, Véménd, Szentlőrinc és Szabadszentkirály). A Budapestre küldött telefonüzenete szerint számított arra, hogy a bányászok rombolni fognak. Ennek alapja egy állítólagos üzenet