Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
20 pengőt. Napszinti és takarítómunkások részére 18 pengőt, a képesített iparosoknak ugyancsak 25 pengőt és minden családtag után 5 pengőt. Kérték, hogy az 1933. július i-től keresetükből elvont 8%-os bércsökkentést 1934. október i-től szüntessék meg. A bérfizetéseket a régi rendszer szerint eszközöljék és mindig a délelőtti időszakban adják ki. Kérték, hogy az igazgatóság tárgyalásra hívja meg őket. 177 1934. október 2-án a társaság hirdetményben válaszolt: ,, . . . dacára a fennálló rendkívül rossz szénpiaci viszonyoknak, melyek miatt mint ismeretes, mohácsi készleteink még mindig meghaladják az 1 200 000 mázsát, ami óriási kamatterhet és még anyagveszteséget is okoz — a munkásság helyzetére való tekintettel . . . ezidén is a té! küszöbén rendkívüli segélyt (téli segélyt) folyósítunk. Ez a segély a folyó év szeptemberi nyersbérkeresetnek 16%-át teszi ki, és egy összegben, f. é. október második bérkifizetés alkalmával kerül kifizetésre, feltéve, ha igyekezeteink, hogy a készpénzt rendelkezésünkre bocsássák, sikerrel járnak . . .". A fentieket követően felsorolja, hogy milyen feltétellel részesülnek a segélyben. ,7S A hirdetményből egyértelműen kitűnik, hogy az igazgatóság a munkásoknak a memorandumban megfogalmazott kérelmét általában elutasította. A szociáldemokrata szervezetek által kért 2 5 pengős vájár segély helyett kb. 13 pengőt kíván fizetni, a többi munkáskategóriák ennek megfelelően még kevesebbet kapnak. A döntésről még nem is értesültek a bányászok, amikor Vasason híre kelt, ha a munkások követelését nem teljesítik, éhségsztrájkba kezdnek. A dolgozók lent maradnak a bánya mélyén addig, amíg követeléseiket nem elégítik ki. A döntést Vasason október 3-án hirdették ki. Ennek hatására minden aknánál leszállás előtt 15-15 perces tüntetést szerveztek tiltakozásképpen. Mecsekszabolcson október 4-én tették közzé a hirdetést, amit a munkásság itt is nagy elégedetlenséggel fogadott, de tüntetésre nem került sor. Ugyanaznap a vasasi bányászokkal megbeszélést tartottak arról, hogy élelmiszert visznek le a bányába és megkezdik lent a sztrájkot. A csendőrség nyomozóosztályának véleménye szerint az előjelekből arra lehet számítani, hogy október 8-án, hétfőn ki fog robbanni a sztrájk. Megerősítve látják ezt az által, hogy tudomásuk szerint a vasasi munkások már döntöttek is a sztrájk mellett és vasárnap megbízottaik fölkeresték a szabolcsi és a pécsbányatelepi kerületet is. A sztrájk kirobbanására azonban ekkor még nem került sor. Részben azért, mert a kívánt egység nem jött létre. A szociáldemokrata szakszervezetek ugyan mellette voltak, de Esztergályos János türelemre intette őket. Kialakult olyan vélemény is, hogy csak tüntető sétát szervezzenek Pécsett. Ennek képviselői elsősorban a napszinti munkát végzők voltak, akiknek keresete a szanált napokból következően olyan alacsony volt, hogy már minden hitelüket kimerítették s nem mertek vállalkozni a sztrájkra. A legradikálisabb alapállást a vasasiak képviselték, akik a francia és spanyol példák nyomán a föld alatti éhségsztrájkot tartották célravezetőnek. Állásfoglalásukkal kapcsolatban a csendőrségi jelentés megjegyzi, hogy ,, .. . a leghamarabb dönthetnek a sztrájk mellett, mert sokan vannak köztük a kisbirtokosok és inert bár hivatalosan ott is hetenként csak három munkanap van, tényleg azonban hat napon át dolgoznak, mert a szanált napokon is munkára rendelik őket, mivel a vasasi a legjobb minőségű szén. így tehát a vasasi bányamunkások sokkal kedvezőbb anyagi helyzetben vannak, mint a pécsbányatelepiek, ahol a munkások túlnyomó részben a havi 50-60 pengős keresetükből kénytelenek megélni s ezért kitartásuk nincsen, de a szigorúbb munkafegyelem mellett itt inkább tarthatnak megtorlástól is". 179
