Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

a bányafelügyelőség ezzel lezártnak tekintette, - de a munkások ezzel az elintézéssel elégedetlenek voltak, állandóan napirenden volt a fokozott munkateljesítmény követelésének, a munkabérek csökkentésének kérdése. 1934 augusztusában a pécsbányatelepi keresztényszocialista munkások memoran-dummal fordultak a miniszterelnökhöz, hogy támogassa a DGT bányaigazgatósághoz eljuttatott kérésüket. A memorandum többek között panaszolta, hogy a heti 3 napon át foglalkoztatás következtében keresetük olyan alacsony, hogy abból megkelni nem tudnak, ugyanakkor annyira eladósodtak, hogy hitelre való vásárlásra sincs lehetőségük. A heti 3-4 napos munkahét folytán a széntermelő munkások havi 12-16 munkanapot érhettek el, míg a napszámos és csillés munkások legfeljebb 14 napot. így az előbbiig havi átlag keresete 64-83 pengő, az utóbbiaké 4356 pengő. Ebből az összegből azonban még levonások is voltak. Kérték a miniszterelnököt, hogy vizsgálja meg helyzetüket, mert a vállalat igazgatósága kérésükre azt a választ adta, hogy nincs módjában azon segíteni. Hasson oda a miniszterelnök, hogy hetente legalább 5 napon dolgozhassanak, s a bérük visszaálljon arra a nívóra, amelyen a 8%-os bércsökkentést megelőzően voltak.

174 A bányászok a rendkívül nehéz körülmények ellenére tovább dolgoztak. Bérharcot nem tudtak kezdeni, részben szegénységük miatt, részben pedig azért, mert a DGT-nek nagy mennyiségű szene volt raktáron. Ezért amikor a vasasi és hosszúhetényi bányamunkások tudomást szereztek a keresztényszocialisták memorandumáról, - különösebben nem foglaltak állást sem ellene, sem mellette. Sztrájkmozgalomról ezek között a munkások között nem esik szó ,,s a munkaviszonyok tekintetbevételével a közeljövőben nincs rá kilátás" - jellemezte a helyzetet egy csendőrségi jelentés.

175 A vasasi bányászok havonta 20-22 napon dolgoznak, de vannak olyanok is, akiket 24 napon foglalkoztatnak. A munkabér napi 2,80-4,80 pengő között mozog aszerint, hogy a munkás „hány százalékosnak" van felvéve. A föld feletti munkásoknál és az iparosoknál heti két szanált nap van. De arra is van eset, hogy 40-50 munkás részére van csak szanált nap. Ezek olyanok, akiknek személyes magatartásával vagy munkájával nincs megelégedve az üzem vezetősége. Miután a pécsbányatelepi keresztényszocialista memorandumra semmiféle válasz nem jött a miniszterelnöktől és a DGT sem segített, még augusztusban munkásküldöttség ment Budapestre. A miniszterelnök távollétében más valaki fogadta őket, aki állítólag ígéretet tett arra, hogy a miniszterelnökség minden lehetőt megtesz a munkásság érdekében. Ténylegesen azonban semmi nem történt. Mivel hosszabb ideig nem mutatkozott eredmény s a tél egyre inkább közeledett, a mecsekszabolcsi és vasasi szociáldemokrata bányamunkásság cselekvésre határozta el magát. Ügy döntöttek, hogy próbára teszik a munkásság összetartását. Szeptember 21-én sztrájkba léptek, indokaik szerint azért, mert a bánya a szeptemberi munkabéreket ismét 2 napos késéssel fizette ki pénzhiány miatt. Szeptember 23-án az a hír terjedt el Vasason, hogy a leszálló munkások éhségsztrájkba kezdenek. Ez azonban nem következett be, mert az igazgatóság szeptember 23-án kifizette a bér 70%-át, a 30% kifizetését pedig 24-ére ígérte. Azt, hogy a sztrájk nemcsak bérproblémák miatt robbant ki, mutatja, hogy az egyeztető tárgyaláson követelték, hogy a vállalat bocsássa el Rosner Edét, a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Nemzeti Szövetsége helyi szakszervezetének tagját, mert tevékenységével akadályozta a szociáldemokrata szervez-