Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

Az Eszperantista Munkások Egyesülete budapesti Dob utcai központjával Prassnig Irén tartotta a közvetlen kapcsolatot, különösen Bánó Magdával - az egyik szervezővel - alakított ki jó viszonyt. Prassnig részt vett az országos kongresszuson is. 193

1 tavaszán Pécsre érkezett a párt megbízásából Babella Károly cipész, aki azonban nem a szakmájában helyezkedett el, hanem a bányánál, mivel feladata a bányamunkások között szervező tevékenység volt, Vajda Gyulánén keresztül kapcsolatot teremtett a munkás eszperantisták csoportjával, elsősorban Till Józseffel. Részt vett az összejöveteleken s biztosította az illegális anyagokat. Prassnig írén ebben az időben eszperantó körleveleket írt, tájékozódott a nemzetközi helyzetről, folytatva nemzetközi levelezését. Hazai levelező partnerként ekkor került kapcsolatba Máy Zoltánnal, majd Andi Sándorral, akiket meg akart nyerni az eszperantisták dél-dunántúli társasága számára, illetve a munkások körében végzett agitációra. 193

1 őszén Belgiumból hazatért Horváth Mateovics József, aki már korábban tagja volt az eszperantista körnek. Visszatérte után azonnal bekapcsolódott a munkába, felhasználva a külföldön végzett agitátorképző tapasztalatait. 1932 tavaszán Babella Károly Kecskemétre távozott, s ugyanezen év őszén érkezett Pécsre Haraszti István, aki szintén hamarosan belépett az eszperantó csoportba,, s kiépítette kapcsolatait Horváth Mateovics Józseffel, Benczúr Gyulával, Prassnig Irénnel. A munkásképző dalkarának tagjai a Kriszt-félc vendéglő udvarán (1940)