Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN
E tárgyalás megállapodásait aláírók súlyos hibát követtek el. Szinte feltétel nélküli kapitulációnak számított ez olyan helyzetben (1921. augusztus 19.!), amikor nem tudhatták, hogy az előrenyomuló fegyveres csapatok nyomán megindítandó katonai közigazgatás milyen viszonyokat hoz létre. A megállapodás betartását nem garantálta Kozma. Kollert és Weisert is Kozma 1919 augusztusában Siófokon ismerte meg, s mint irataiból kiderül: „sikerült bizalmukat megnyerni. . ." Később, másutt azt írta, hogy „fontos és hatásos akciók" is keresztülvihetők, mert a „négy szakszervezeti funkcionárius lekötelezettje". 27 E megállapodások a szociáldemokrata szakszervezkedés minden fontos ügyét átjátszották az ellenforradalmi tényezők kezébe. Mindezt titokban, a magára maradt pécsi munkásság háta mögött tették, olyan időben, amikor a vezetőknek és a baloldali munkásságnak az emigrációt kellett választani. Egyet jelentett ez akkor a külföld felé magát kedvező színben feltüntetni kívánó ellenforradalom teljes támogatásával. Nem tekinthető szükséges kompromisszumnak, hanem az elvek feladásának, a mozgalom elárulásának. 2. A jobboldali szakszervezeti vezetők behódolása 192 1. augusztus 22. után a szociáldemokrata szakszervezeti mozgalom élére Koller és Weiser került. A megnyilatkozásaik és gyakorlati ténykedésük nem hagyott kétséget afelől, hogy a megállapodásokat betartják. Augusztus 25-én a pécsi püspöki palotában Soós altábornagy és Kiszely Gyula főkormánybiztos fogadta a szociáldemokrata küldöttséget is, amelynek vezetője, Koller, többek között a következőket mondta: „Súlyos erkölcsi vádként nehezedik Pécs szervezett munkásságára az a hit, mely elszigeteltségünk során elterjedt rólunk. Mélyen és őszintén átérzett szükség számunkra, hogy ezt a vádat elhárítsuk magunkról. Ami itt történt, az rólunk, de nélkülünk történt. Akik világosan ítéltük meg a helyzetet, hallgatásra kényszerültünk, akár a polgárság. De mi szakszervezeti munkások csak kifelé viseltük a hallgatás kényszerűségét, a munkásmozgalmon belül nem mulasztottunk el egyetlen alkalmat sem arra nézve, hogy legalább meg ne kíséreljük a mieinkkel ellentétes kommunista politika hajtóerőinek ellensúlyozását. A pécsi szervezett munkásság, amely a megszállás alatt is ragaszkodott központjaihoz, boldog, hogy gyökereit újra a magyar munkásság talajában elmerítheti. E reményben élt a megszállás 3 esztendeje alatt. Amikor a viharos idők úgy állították fel a kérdést, hogy választani kelljen aközött: Magyarországhoz akarunk-e tartozni vagy sem, mi, Pécs szervezett munkásai, a kezdet kezdetén választottunk úgy, ahogy választanunk kötelességünk volt. Itt pihennek azok a hantok, amelyek minket idekötnek, verejtékünk áztatta ezeket a rögöket és legfőbb javunkat, életünk tartalmát, a kultúrát ezen a nyelven szívtuk magunkba, Csokonay, Petőfi, Ady lantján a mi szívünk húrjai rezdültek meg, mi a magyar munkásosztály elszakíthatatlan részének érezzük magunkat, és ha szerencsétlen viszonyok ismételjük — válaszútra kényszerítenek minket, itt, Uraim, önök előtt ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk hűségünket a magyar állameszme iránt. Kérjük, fogadják el ezt a nyilatkozatot azokkal az érzésekkel, amilyenekkel mi azt az ország és a világ színe előtt megtesszük. Kérjük a lelkek megnyíltának ez óráiban, állítsák meg a sújtó kezet, hogy szervezeteink újra kezdhessék a munkásság jólétének biztosítására irányuló munkájukat és helyre állíthassuk az anyaország szakszervezeteivel a rég óhajtott kötelékeket. Kérjük, tegyék lehetővé, hogy a pánikban elmenekültek visszatérhessenek tűzhelyükhöz. Mi magunk akarunk elégtételt szolgáltatni minden sérelemért és egyetlen vágyunk, hogy kivegyük részünket hazánk felépülésének munkájából." 28
