Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
5. Munkáskultúra és művelődés Az I. világháború utáni években tért hódított Magyarországon is a Zamenhof lengyel orvos által konstruált műnyelv, az eszperantó. Pécsett a mozgalomnak nagy lendületet adott az, hogy 1923. május 21-én a Pannónia szállóban tartották meg az; eszperantisták országos kongresszusát."' A városban ekkor már működött a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai köre, a Mária utca 13. sz. alatt. Tagjai a város polgárságának köréből kerültek ki, s tevékenységével hozzáigazodott a hivatalos Magyarország érdekeihez. Egyik toborzó felhívásukban fogalmazták meg: „Nem szabad azt gondolni, hogy az eszperantisták internacionalisták volnának. Az eszperantisták mindenütt hű fiai hazájuknak. Eszperantóval Nagymagyarországért!" 1925. november 14-én a Zrínyi utca 13. sz. alatt, a Munkásotthonban került sor a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete pécsi csoportjának alakuló gyűlésére, amelyen 22-en, többségükben fiatal szakmunkások vettek részt. A központi kiküldött, Zsámboky Mihály részletesen ismertette az eszperantó világnyelv fontosságát és térhódítását. Különösen kiemelte, hogy mennyire fontos ,, . . . nekünk magyaroknak ennek a nemzetközi nyelvnek az elsajátítása, hogy ennek segélyével igazunkat az egész világ előtt feltárhassuk, a magyar irodalmat, minden magyar büszkeségét, a világ előtt, a világ, összes nemzetével megismertessük. Fontos ez a munkásság szempontjából is, aki minden szépért és jóért lelkesedik . . .' ,98 A nagyon mérsékelt hangú beszéd után került sor a tisztségviselők megválasztására. Marosits István - elnök kérte a tagság támogatását ,, . . . a csoport vezetésének nagy munkájában, hogy a nehézségéket leküzdve, minél sikeresebben művelhessék a nyelvtanulást. . Ekkor még nem tudhatták az alakuló gyűlés lelkes résztvevői, hogy olyan döntést hoztak,, amit az uralkodó osztály nem lesz hajlandó tudomásul venni. Ugyanis annak ellenére, hogy minden törvényes előírásnak eleget téve jelentették be megalakulásukat - benyújtva az egyesület budapesti központjának a beleegyezését a helyi csoport létrehozásához, a szabályos jegyzőkönyvet az alakuló gyűlésről, a tagok foglalkozását, bejelentett lakását feltüntető névjegyzéket, s hivatkoztak a belügyminiszter által engedélyezett országos alapszabályra - a polgármester nem vette tudomásul bejelentésüket. Döntését azzal indokolta, hogy a rendőrhatóságtól kapott információ szerint: ,, . . . A beterjesztett tagnévjegyzékben több büntetett előéletű egyéa szerepel, s ezek tagsága nem nyújt biztosítékot a fiókegyesület alapszabályszerü működésére: másrészt Magyar Országos Eszperantó Egyesület pécsi csoportja már evek óta működik, s így a fiókegyesület megalakulásának szükségét semmi sem indokolja." 10 " A határozatot a csoport vezetői természetesen megfellebbezték, s az többszöri megismétlés után eljutott a belügyminiszterig, de teljesen eredménytelen maradt, a polgármesteri döntést a magasabb fórum sem látta indokoltnak megváltoztatni. A végleges elutasítás után 1926. október 16-án újabb kísérletbe kezdtek. A Munkás Otthonban ismét alakuló gyűlést tartottak, s ezen már 36-an vettek részt. Elnökké Ballá Ignác ügyvédet választották. A polgármesterhez küldött bejelentést, a csoport megalakulásáról ezúttal az országos központon keresztül nyújtották be. Ebben megfogalmazták, hogy ,, . . . egyesületünk tagjai sorából töröltük mindazon egyéneket, kikre nézve a büntetett előéletnek csak a gyanúja is fennforgott . . ." If)l A továbbiakban arra kérték a polgármestert, hogy határozata meghozatala előtt kérje ki a Magyar Országos Eszperantó Egyesület pécsi csoportja vezetőjének, „Lajos Gyula tisztelendő úrnak" a véleményét, hogy az eszperantó mozgalom érdekében szükség van-e a csoportra. Az egész akció elindításán érezhető volt, hogy leszűrték az előző sikertelen kí-
