Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

A szociáldemokraták 12 kerület közül 7-ben állítottak jelöltet. Ezekben 9787 szavazatból 3604-et kaptak. A mandátumok száma tehát nem a kapott szavazatoknak a mutatója, hanem a viszonylagos többségi rendszert magáévá tevő választási törvény következménye.

57 Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy a kapott szavazatok száma nem függetleníthető a párt agitációs munkájának tartalmától, az agitáció számára adott lehetőségektől, a forgalomba hozott személyektől s a róluk korábban kialakult véleménytől. Attól a gyakorlati tevékenységtől, amit a párt politikájának képviseletében kifejtettek. A pécsi szociáldemokrata ellenzéki csoport röplapja rendkívül elítélő módon nyilatkozik Dick Györgyről nap-nap után fenn látható a főispán előszobájában és boldog, ha a főispán megveregeti a vállát. .. nem a munkásság érdeke a fontos, hanem hogy ő kerüljön a húsosfazék mellé". Hasonló elmarasztaló a véleményük Esztergályosról is, s ennek alapján a munkás szavazókat arra ösztönzik, hogy menjünk el oda, de mutassuk meg, hogy öntudatunk ellenkezik a pártvezetőség terrorjával és húzzuk át neveiket, hogy lássa a párt vezetősége, hogy az öntudatos proletariátus nem helyesli az örökös alkut és paktálást és ezt a reakciós, megalkuvó rendszert".

58 Vitathatatlan, hogy az SZDP pécsi vezetőit jogosan lehet bírálni tevékenységükért, de a röplap megfogalmazásában feltétlenül eltúlzott, személyeskedő. Végső kicsengésében, a szociáldemokrata jelöltek neveinek kihúzására tett javaslatával pedig taktikailag feltétlenül hibás. Konkrét személyekre nem tesz javaslatot, pozitív ellenpéldát nem állít, így „A Meg Nem Alkuvó Szocialisták" aláírással teljesen személytelenné teszi a kritikai alapállás megfogalmazóit. A választások eredményeként a törvényhatósági bizottság tagjainak sorába Esztergályos János országgyűlési képviselő (a szocdem-frakció vezetője a közgyűlésben) Dick György, az MSZDP városi titkára, Hergert Antal és Gálovics György került be. A választások után 1929. november 18-án ült össze először a szociáldemokratákat is magába foglaló közgyűlés. A frakció nevében Esztergályos egy deklarációt olvasott fel, amelyben követendő irányvonalukat fogalmazták meg a közgyűlés és nyilvánvalóan a szélesebb közvélemény számára. A hangvétel rendkívül lojális még akkor is, ha megfogalmaz néhány kritikai megjegyzést a virilizmusról és kinyilatkoztatja, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog és az aránylagos képviseleti rendszer híve. A megfogalmazások eléggé általánosak és olyan törekvéseket fejeznek ki, amelyek „a Tisztelt Közgyűlés egyetlen oldalán sem válthatnak ki ellentmondást".

50 Ez a közgyűlésen történt bemutatkozás egyértelműen kifejezte, hogy a frakció a várospolitika vitelében az országos vezetőség felfogását képviseli, keresi az együttműködés területeit, a törvényesség talaján állva, hogy ... a törvények pártatlan és megértő kiszolgálója legyen minden egyes polgárnak" a közigazgatás. Nagyon természetes, hogy ez a „bemutatkozás" ismét megnyilatkozásra bírta a magát konspiráló ellenzéki csoportot. Ismét élesen bírálták a pártvezetőséget - a választások előtti agitáció gyengeségéért, a tömegekben rejlő erőnek az elhanyagolásáért, azért, mert nem adtak világos programot. Röplapjukban többek között a következőket hangsúlyozták: „Ne engedjétek, hogy városházi maszlaggal azok a bürokraták befogják szemeiteket. Csak a tett bizonyít, követeljétek, hogy cselekedjenek . . ."

60 A hangvétel radikális, a kritikai