Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

nítmény vezetője köteles minden érkező és eltávozó munkásról részletes adatfelvételt készíteni, törzskönyvezni. Az érkezőket már „múltjával" fogadhatják. Míg a „megejtett puhatolózás eredményeit a vállalat meg nem kapja, addig nem vehető fel állandó alkalmazásba. A kommunisták csak ezzel az eljárással szűrhetők ki a parancsnok szerint".

144 A feketelista rendkívül megnehezítette a szervezkedés illegális módszereit is. Ennek ellenére a sejtekben megismert munkásokat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy gyakran változtatták az egyes telepeken munkahelyeiket. Forrásaink nem teszik lehetővé, hogy valamennyi sejt nyomába jussunk. Csak azokat ragadhattuk meg, amelyek a lebukás sorsára jutottak árulás, vagy konspirációs hiba következtében. Aprólékos kutatásunk nyomán újabb és újabb kommunistáknak jutottunk nyomára. A forrásaink figyelemre méltó számú, a KMP szervezetében működő kommunista nevét őrizte meg. Arra hívják fel e nevek a figyelmet, hogy a mozgalomban, 1929 előtt, a KMP taktikájának megfelelően, jelentékeny számú kommunista dolgozott, elsősorban a szakszervezetekben és a szociáldemokrata kultúr- és sportszervezetekben.

145 A KMP a pécsi bányavidék és a város területén kívül Szászváron és Mohácson hallatott magáról a húszas években. Purt Lajos a hegyháti járás testnevelési felügyelője, aki évtizedeken át foglalkozott a munkásság szociológiai problémáival, abból a célból, hogy „keresztény és nemzeti" szervezetbe tömörítse a bányászságot, az Észak-Mecsek bányáiban (Szászvár, Nagy-Kismányok, Váralja). 1927. évi igen részletes „tanulmányában", amelyet informátorok egész hada által benyújtott jelentése és a saját megfigyelései alapján készített a főispánnak, a kommunista szervezkedésre is utalt. A bányászok között a „nagy lelki elváltozást nem a szociáldemokráciától való elfordulás okozza", írta, hanem „ . . . Peyer vált közöttük népszerűtlenné . . . ezért Peyert hagyták ott, nem a szociáldemokráciát.. ."

146 1925-ben Szászváron a bányászok között röplapterjesztéséért Vida Jánost, a helyi csoport elnökét, a csendőrség letartóztatta és három havi börtönre ítélték. Mint kiderült az MSZMP röplapjai voltak, amit a járási főszolgabíró kommunista propagandának állított be.

147 Az 1927 júliusi sztrájkjuk részleges eredménnyel zárult. A mozgalmat vizsgálva Purt Lajos ismét a bányavidéket járta információkért. Jelentésében kifejtette, hogy a sztrájkot, amelyet az Eszak-Mecsek vidéki telepekre terveztek (Máza-SzászvárVáralja-Komló-Nagymányok-Hidas), Bécsből irányították, s össze akarták kapcsolni a vele egyidőben e területen előkészített aratósztrájkokkal. A mozgalmat Vida János és Ocskovszky párttitkárok szervezték, akik a Vági-párt hívei. Egyetlen gyűlést sem tartottak, hanem az egész mozgalmat a két vezető házi agitációvaL készítette elő. Illegálisan jártak Komlón is. Megindult valamennyi bányatelepen a munkás sportegyesületek megszervezése és napról napra erősödik a levente intézmény elleni kommunista agitáció. A kommunista meggyőződésű Rapp Lajos - akí az MSZMP helyi szervezője, 1926-ban sejtet szervezett. Az utolsó, 1927 szeptemberi jelentésében, értesüléseire hivatkozva a következőzőket írta a főispán: „ . . . a keresztény és nemzeti szervezetek létrehozására nincs lehetőség másképpen, csak ha nagy áldozatokat hoznának egy munkásotthon, egy komolyabb sportpálya, segélykassza felállítására . . . amely 49-től 50 ezer pengő befektetését jelentené ... a kommunisták jól szervezett kis csoportja diktál a bányatelepeken . . ,"

148 Ebben volt némi túlzás, de kétségtelen tény, hogy a jobboldali szervezeteket nem tudták létrehozni. A kommunisták az MSZMP adta lehetőségeket ekkor is kihasználták a jobboldali törekvések visszaszorítására.