Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890
fajta büntetés azonnali eltörlését, a munkaeszközök töréséért kirótt levonások viszszavonását, az egyleti vezetők üldözésének beszüntetését követelték. A gyűlésen a hatósági jelentések szerint König József, Kováts József, - később vallomást tévő 30 bányászvezető szerint - Merbs József tartottak beszédet. ,,. . . Merbs kijelentette, hogy a legvastagabb sérelmek, hogy úgy bánnak a munkásokkal, mint a barmokkal, s oly kijelentésekkel illetik, amelyek a legdurvább és legműveletlenebb nép méltóságát is érzékenyen sértené ..." A „Gesztenyés" nevű erdőben tartott munkásgyűlésen hatalmas tömeg vett részt. Mecsekszabolcs, Pécsbányatelep, Vasas helységekből 2000 ember. A bányászok családjaikkal vonultak a párt által szervezett gyűlésre. A párt helyi vezetősége az országos vezetőség támogatását kérhette, mert ezt követően május legelején bekapcsolódtak a mozgalom irányításába. Valamennyi bányamunkás vallomásában kijelentette, hogy nem ismeri a budapesti személyeket. Aidinger polgármester, aki Pécsbányatelepen nyomoztatott, kénytelen volt május 2-án jelenteni a főispánnak, hogy a budapesti agitátorokat, akik nyomtatványokat, röplapokat hoztak és a munkabeszüntetésre izgattak, nem tudta elérni, mert azok itteni izgatók és vezetőktől támogatva csakhamar eltűntek és a rendősi közegek teljesen elvesztették a nyomukat. 86 A polgármester rendőrségi nyomozás eredményére támaszkodva május 2-án már biztosra vette, hogy amennyiben az igazgatóság nem enged a munkások követelésének, sztrájk fog kitörni valamennyi bányatelepen. Ezért „ennek az eshetőségnek a bekövetkeztére megszervezték a rendőrség és a karhatalom mozgósítását. . ." A munkásság követelésére a válasz az elutasító végzés és fenyegetés volt. A sztrájk „mintegy vezényszóra" május 15-én délután 2 órakor robbant ki. A Pécsbánya és Szabolcsbánya munkásai tagadták meg a leszállást a tárnákba. 17-én valamennyi vasasi bányász is csatlakozott a sztrájkhoz, Somoggyal együtt. A sztrájkba lépett 3000 bányász megakadályozta a sztrájktörők manővereit, mire hatalmas katonai erőt - mintegy ezrednyit - rendeltek ki ellenük. Lovas, gyalogos századok masíroztak a bányatelepek felé. A bányászok képző- és önsegélyző egyletükbe vonultak vissza az eseményeket megtárgyalni. A hatalmas tömeg a beérkező fegyveres alakulatok láttán szétoszlott. A polgármester, aki személyesen kiszállt a helyszínre, meggyőződött arról, hogy a sztrájkot a MÁMP pécsi és pesti vezetői irányították. 87 Ugyanő jelentette, hogy „a párt irányítása alatt lévő és hatóságilag engedélyezett Önképző és Önsegélyző Egylet a mozgalom gyújtópontját képezi . . .** Aidinger bezáratta az egyletet, lefoglaltatta iratait és a pécsbányatelepi „párt-előhelyet", amely egy kocsmában működött, rendőrséggel elfoglalta és 14 vezetőjét elfogatta". 89 És 40 bányamunkást katonai fedezet védelme alatt „ . . . kényszerített a munka felvételére . . ." 17-én, tekintettel arra, hogy az utakat Aidinger parancsára kordonnal elzárták, a szabolcsi bányászok rejtett utakon, erdőn keresztül, pécsbányatelepi társaik támogatására gyülekeztek a Schroll-aknánál. A gyalogság azonban „az őrjöngő bányászokat töltött fegyverrel meghátrálásra kényszerítette ..." A bányászasszonyók „valóságos vadállatok, gyermekeikkel az első sorba állnak, sőt a földre feküdtek, hogy a mögöttük álló iszonyúan elszánt több száz férfit a huszárság ne tudja rohamozni ..." - mert tudták, hogy az intézőkben is emberség uralog . ..
