Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

talmazta. A párt egyértelműen állást foglalt a II. Internacionálé mellett, s megalakulását követően e célok elérésének érdekében hatalmas munkába fogott az egész munkásságot átfogó, országos irányítási központok kiépítéséhez. A vidék munkásmozgalmának megszervezése rohamos léptekkel haladt előre. A párt felvilágosító és propagandamunkája tömegméretűvé vált és kiépültek az országos pártvezetés és a vidéki centrumok rendszeres kapcsolatai. Igy a pécsi pártvezetőség is rendszeres sokirányú összeköttetésbe került az országos központi szervekkel. A szocialista eszmék terjesztésének legfőbb eszköze a pártsajtó is nagyot fejlődött pár esztendő alatt. A Népszava, mint központi pártsajtó mellett mind több szakszervezeti újság (szaklap) jelent meg. Ezekkel párhuzamosan azokban a városokban, amelyekben a munkásosztály pártjának anyagi ereje lehetővé tette, helyi munkássajtó is létrejött és a marxizmus terjesztésének leghatékonyabb eszközévé vált. Elsősorban azzal, hogy külföldi marxista szerzőktől fordított írásokat közöltek (K. Kautsky, K. Liebknecht, A. Bebel, P. Lafargue, A. Pannekoek) és természetesen a hazai szocialista szerzők tollából is. Széles körű akciókat indított a szociáldemokrata párt az általános titkos választójog megteremtéséért. Ennek érdekében a petíciókat hatalmas tömegdemonstrációkkal támasztották alá a vidéki nagyvárosokban is. A párt megkezdte a mezőgazdasági proletariátus felvilágosítását és szervezését arra törekedve, hogy megteremtse a falusi és városi proletariátus szolidaritását. E roppant nehéz szervező munka révén e régióban is jelentős tömegeket kapcsolt be a szocialista szervezetekbe és az agrárproletariátus megismerhette a marxizmus ideológiai alapjait. A párt az elmaradt falusi társadalom földmunkásmozgalmának, valamint az 1890-es években meggyorsult lesüllyedés következtében proletarizálódó kisbirtokosság megmozdulásainak élére állt. A gyakorlati politikai munkában jelentős sikereket ért el a szociáldemokrata mozgalom annak ellenére, hogy programját, amely haladó és marxista volt, nem a magyarországi sajátos viszonyokra alkalmazva fogalmazta meg. Annak következtében, hogy az SZDP - mint a korabeli pártok - a szocialista forradalmat tekintette közvetlen és közeli lehetőségnek és aktuális feladatnak, ezért a negyvennyolcas forradalom által meg nem oldott polgári demokratikus átalakulás kérdését a szocialista forradalomnak rendelte alá. Ez a politikai harcban, e régióban is végigkísérte a szocialista munkásmozgalmat. A 19. század utolsó évtizedének vizsgálata azt mutatja, hogy „megalapozó" munka folyt, amelynek következtében lehetőség kínálkozott, hogy a századforduló nagy megmozdulásainak idejére kialakulhatott a több ezres munkás-földmunkás tömeget magában foglaló párt- és szakszervezeti mozgalom. Az Általános Munkáspárt pécsi szervezetének vezetősége az országos vezetés intenciói alapján 1880 végén megkezdte az agitációt a munkásegység megteremtésére, a szervezetek fokozott kiépítésére. A párt országos vezetői érintkezésbe léptek a vidéki munkások bizalmi férfiaival, hogy szakmai gyűléseket hívjanak össze.

1 A gyűlések, amelyek a szokásos aktuális politikai felvilágosító munka keretében a munkásegységet hangsúlyozták, egyben a politikai képzés eszközévé váltak. 1889 végén rendkívül elszánt hangulat alakult ki az egész bányavidéken. A munkásság sztrájk előkészületei mellett a városban is több üzemben bérmozgalom in-