Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

lyezési összegük veszett el. A lap felhívással fordult ezen ügy kapcsán valamennyi Mecsek vidéki bányászhoz, amelyben a következőket írták: „ . . . Maholnap valamennyiőtöket elérhet a végzet, csatlakozzatok tehát a munkás mozgalmunkhoz, lépjetek be az Általános Munkás Beteg Rokkant Egyesületbe, olvassátok szorgalma* san a Wochen-Chronikot, a mi orgánumunkat, amely fel fog ébreszteni benneteket . . . Fel a harcra a szabadságért. . ." Áprilisban újabb felhívással fordult a lap a pécsi bányamunkásokhoz, amelyben a szervezkedésre, a szocialista sajtó támogatására és olvasására hívta fel a figyelmet. A bányavidék üzemeiben nagy agitáció indult a pécsi munkás segélyző egyletbe való belépés érdekében. A szervezet további működését megalapozó tagtoborzás eredménye az lett, hogy 1874 novemberére } 80 bányamunkás lépett be.

47 Az egylet 1877. január 2-án választmányi ülést hívott össze, amelyen az alapszabály módosítását határozták el. A gyarapodó taglétszám, a növekedő tekintély miatt elhatározták a működési területnek kiterjesztését. König József és Gyurics Mihály az internacionalista csoport pécsi vezetői, az egylet hatáskörét a „Duna jobb partján fekvő megyékre . . . valamint azon tartományokra, amelyek az ezen oldali Pécs városát keresztül vágó vasút közelében fekszenek . . ." javasolták kiterjeszteni. Ahoí az egylet jónak látta, a területileg hozzátartozó székhelyen (Szekszárd, Fehérvár, Győr, Komárom) a pécsi központi választmány megbízásából felelős meghatalmazottat állított. A módosítás egyik legfontosabb pontja arról intézkedik, hogy a jóváhagyást követően kapcsolatba lépnek a hatóságuk területéhez tartozó öt megyében működő valamennyi munkássegélyező egylettel, amelyeknek „kölcsönös gyámolítást biztosítanak". A hatalmas területen át kívánták venni a gyárakban működő segélyező egyleteket is. A regionális méretekben tervezett szervezetek kiépítésére törekvés 1890-ig állandóan napirenden volt a szakmai szervezkedés terén is.

48 A szervezetek létesítésére és ezek csatlakozására Tolna és Fejér megyékből vannak adataink. A területi hatáskör kiterjesztése mellett, az önsegélyezés jellegének fenntartásával, önképző feladatok kialakítására is mind erősebb törekvéseket látunk 1876-1880 között, amely már a „pártalakítás felé mutató tendencia". . . Erre utal pl. az 1879. július 12-i gyűlés, amelyet a pécsi Andretzky János, az internacionalista irányzat pécsi tagja hívott össze. Határozatot hoztak a „Pécsi Munkások Olvasó- és önsegélyező Egyleté"-nek megalakítására, amely szervezet az „ElsőPécsi Munkás Betegsegélyező és Rokkant Egylet" fiókjaként működne. Andretzky a szervezet céljául „az egyesületi munka megkezdését" jelölte meg, de emögött a munkáspárt létrehozását kell értenünk.

49 Egy cikk ugyanis utalt arra, hogy az egyletet az Arbeiter-Wochen-Chronik szerkesztő bizottsága javasolta, amelynek üzenetét a gyűlésen nagy lelkesedés mellett olvasták fel. A megválasztott vezetőség és a válaszmány tagjainak neveit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy azok a Magyarországi Általános Munkás Párt későbbi vezetői, választmányi tagjai, szervezői. Ezek sorában szerepelt: Andretzky János, Mathias Mahotka cseh munkás, Graumann János pécsi munkás, kocsmabérlő, Hermann Ferenc internacionalista munkás, Paul Krämer szocialista munkás, Andreas Werle vasmunkás. A nevezett vezetők egyben az „Első Pécsi Munkás Betegsegélyező és Rokkantegylet" vezetőségi, illetve választmányi tisztségeit viselték 1870-1879 között. A helyi német sajtóban az egylet működését jellemezve egy rendezvény kapcsán